Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)

1975 / 4. szám

HADRIANUS! TEMPLOMA (A SZERZŐ FELVÉTELEI)

tével a római birodalom befolyása megnövekedett Kisázsiában. A rómaiak az akkortájt kb. 200 000 lakost számláló várost Ázsia provincia fővárosának ismerték el. A terület elmocsarasodása miatt az új városközpont a Pion hegy biztonságosabb magaslatára épült. Augustusz császár uralkodása idején virágzása teljében volt Ephesosz. A keleti és nyugati kultúra gyújtópontjában híd volt a világ két térfele között. Szentélyének híre az Eufrátesz völgyétől Hispániáig terjedt, piaca a maga korában világpiac volt.

Az i. sz. I. században egy jeruzsá- lemi szőnyegszövő mester, útban Damaszkusz felé, néhány évre letelepedett Ephesoszban. Görög műveltsége és római állampolgársága révén a város minden rétegében otthonosan mozgott. Rendszeres előadásai, melyekkel az új hitet, a kereszténységet terjesztette, egyre komolyabb gondot okoztak nemcsak a szentély papjainak, hanem mindazon iparosoknak is, akik a templom és az ephesoszi istennő népszerűsítésével, óriási jövedelemhez jutottak. Munkásságának hatására az Artemisz — a római szóhasználatban Diana — szobrocskák iránti kereslet jelentősen megcsappant. A felháborodott ötvösök a Pion nyugati lejtőjére épült hatalmas színházban elégtételt követeltek. Pál apostolnak el kellett hagynia a várost. A római jogrend azonban védelmet nyújtott annak a kicsiny keresztény kolóniának, amely távozása után ottmaradt, s mely a város történetében először függetlenítette magát a szentélytől. Ettől az időtől kezdve Ephesosz fokozatosan az új hit követőinek egyik találkozóhelyévé, az ázsiai kereszténység központjává vált. János evangélista itt élt a városban, s a közhit szerint a Pion hegy és a kikötő között emelkedő magaslaton, az Ayasoluk dombon temették el. Sírja felett kápolna állt, majd a VI. században ennek helyére építették a János bazilikát.

Az évtizedek múlásával azonban a régi átok, a lagúnák elmocsarasodása és az ismétlődő árvíz egyre nagyobb veszélyt jelentett. Az ifjabb Pliniusz ijesztő gondokról tudósította Trajánusz császárt. Trajánusz adományokat küldött az elnéptelenedő szentély részére, s uralkodása idején a városban is jelentős építkezések folytak. A hellén korban épült színházat, melynek 24 000 embert befogadó nézőtere a színpadon túl a tenger felé tekintett, pompásan felújították. A császárról elnevezett

40

római kút a dombok közötti hágóra felvezető széles út egyik legérdekesebb építészeti maradványa. Hadriánusz császár, akiről feljegyezték, hogy a régi szentélyeket nagy becsben tartotta, az Artemisiont ábrázoló pénzt veretett abban a reményben, hogy kialvó fényét újra felgyújthatja. De a város nevezetessége már feltartóztathatatlanul haladt a pusztulás felé. Először a szkíták, majd a tenger felől betörő gotok fosztogatták. A lakosság figyelme elfordult tőle, az érdeklődés gyújtópontjába sportlétesítmények, fürdők, középületek és vízvezetékek építése került. A város mind feljebb terjeszkedett a dombok közé, és még hosszú ideig élénk kerekedelmi forgalmat bonyolított le.

Jusztiniánusz uralkodása idején azonban már elcsendesedett a vidék és elnéptelenedett a piac. A település az Ayasoluk magaslatra, a János bazilika közvetlen környezetére zsugorodott. A szeldsukok 1071-ben Malazgirnái legyőzték a bizánci seregeket és ezt követően előnyomultak a tengerpartig. 1304-ben az aydini emír elfoglalta Ayasolukot. A törökök végleg lerombolták az Artemisiont, s köveiből, valamint a város neves épületeinek maradványaiból 1375-ben Isa Bey szultán parancsára felépítették a János bazilika közelében az ozmán építészet egyik legszebb remekét, a Szelim mecsetet. Az ozmán uralmat Timur csapatai váltották fel, amelyek a XIV-XV. század fordulóján elfoglalták Kisázsiát. Ezután a mecset is együtt pusztult környezetével. Az egykori város romjai eltűntek a rárakódott hordalék és iszap alatt.

A XIX. sz. második felében az angol Wood hosszú éveken át kutatott az Artemision romjai után, melyeket végül David Hogarthnak sikerült 1904-ben hét méter mélységből feltárnia.

Ephesosz kibontakozott a porból és mintha sohasem merült volna a felszín alá, újra szervesen illeszkedik környezetébe. Tíz kilométerre a török tengerpart egyik festői zugától, a Kusadasi öböltől, szőkére perzselt magaslatok között három széles, gondosan kikövezett főútja egymással derékszögben találkozva vezet az évezredekkel ezelőtti kikötőből a dombok nyerge felé. Az Arkadiana- az oszlopokkal szegélyezett kikötői út - vége felett ott magasodik a hatalmas színház félköríves, meredeken emelkedő nézőtere. A színpadon túl, eleven díszletként nyújtózik a völgy, melynek szárazságtól repedezett ölén semmi sem tanúskodik arról, hogy egykor bő vizű források fakadtak a mészkőmeredélyek alján. Az Arkadianára merőleges Márványát északnyugat felől, a Néró császár korában épült Koressosz kaputól vezet délkelet felé. Az első századból származó Stadiont, valamint a II. sz.-ban Publius Validus Antonius által építtetett sportlétesítményeket és fényűzően kivitelezett fürdőket kötötte össze a színházzal, az alsó Agorával és a még romjaiban is ámulatot ébresztő Celsus könyvtárral. A kétemeletes saroképületet, melynek oszlopgalériákkal és szobrokkal ékesített homlokzata ma egy kút hátterét képezi, Julius Aquila emeltette apja, Julius Celsus Ptolemaeanus kormányzó emlékére. A díszes oromzat alatti falba mélyesztett — ma is látható — fülkékben irattekercseket őriztek.

A Celsus könyvtártól indul el Ephesosz legiiosszabb és legszebb útja, mely egyenletesen emelkedve vezet fel a dombok közé. Bal oldalán, Trajánusz kútjának szomszédságában áll a romváros egyik ékessége, a kicsiny, kecses és meglepő épségben megmaradt Hadriánusz templom. Az előcsarnokát díszítő fali reliefek Ephesosz keletkezését bemutató mitológiai jeleneteket ábrázolnak. A Domitianusz templom és a Prytaneion — a városháza — romjai kevesebbet őriztek meg eredeti szépségükből. A hosszú utat a város fénykorában szobrok ékesítették. A kétoldalt sorakozó, többé-kevésbé épen megőrzött falrészletek több- emeletes épületek maradványai. A dombtetőn, az út végén, a felső Agora és a Variusz fürdők romjai mögött szelíd dombvonulatok egymást követő hullámai nyúlnak a horizontig. A kopár magaslatokon csak elvétve legelészik állat, település nincsen a közelben.

Ephesoszban csend van. Napsütötte széles útjain csak a fény vándorol hajnaltól napestig, aranysárgán és izzó fehéren, mint kétezer évvel ezelőtt.

M. BODOKY MARTA