Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)

1975 / 4. szám

FILM Új sorozatunkban rendszere­sen tájékoztatót adunk az is­meretterjesztő filmekről. Első­ként két, múltat idéző filmre hivjuk fel olvasóink figyelmét. PANNÓNIA Vitéz Gábor filmje, a „PAN­NÓNIA”, abba a korba ka­lauzolja a nézőt, amikor a Duna partján Esztergomtól Mohácsig őrtornyok vigyázták egy hatalmas birodalom, Ró­ma határait. Húsz percen át kalandozunk a Dunántúlon, az egykori Pannóniában. Látjuk helikop­terről a hajdani őrtornyok, erődítmények alapvonalait. AGYAGMÉCSES FEDŐLAPJA A régi csatornák, utak, vízve­zetékek és fűtött padlók ma­radványait látva újra elké­pedhetünk azon, mennyi min­denben adott mintát az ókori ember a modern civilizáció számára. Fazekas remekek, kecses illatszertartó üvegedé­nyek, ötvös mesterművek és nehézkesen mintázott háziis- ten-szobrocskák forognak a filmen váltakozva. Az utak szélén, amerre járunk, sírkö­vek fordulnak felénk, rajtuk nevek; ismeretlen ismerősök követelik, hogy elolvassuk ne­vüket, hogy emlékezzünk rá­juk. És miközben térképen követ­jük a birodalomba áramló borostyán, a rabszolgák vagy az élő barom útjait, Róma gazdagságának útjait, miköz­ben lágy dunántúli tájakat lá­tunk és a dombhátakra szü- retelőket képzelünk, miköz­ben a balácai villa mozaikját csodáljuk, észre sem vesszük, hogy négyszáz év szalad el húsz perc alatt. Római légiók győztek és visszavonultak, császárok tűntek el, fazekasok égették cserepeiket, és árká­dos boltházakban folyt az al­ku ékszerre, keleti illatszer­re, kölni üvegre és rajnai fe­kete mázas poharakra. Folyt A NAGYDÉMI APOLLÓ az élet történelemkönyvekbe kívánkozó nagy eseményekkel és intim vagy éppen szürke hétköznapokkal; az emberek „öltek vagy öleltek”, és mind­ezt láthattuk, átélhettük, ha hagytuk, hogy felébredt fan­táziánk embert varázsoljon egy pazar múlt emlékképeibe. JEDLIK ÁNYOS A múlt egészen más, hozzánk közelebb eső darabját idézi a második film. (Préda Tibor rendezésében és Vancsa La­jos képeivel). JEDLIK ÁNYOS majd egy századot átfogó (1800-1895) csendes, de pa­zarul gazdag élete elevenedik meg kéziratokban, laborató­riumi jegyzőkönyvekben és néma múzeumi tárgyakban, kísérleti eszközeiben. A csen­des, zárkózott falusi kisfiú, aki 17 éves korában bencés papnövendék volt, a kolostor csendjében nem egy miszti­kus világ felé bontotta értel­mét és fantáziáját. Gondola­tai nagyon is reálisak. Kísér­letek, töprengések és kétsé­gek között a fizikával barát­kozik. Abban a korban él, amikor a tudomány új fejeze­tei vannak születőben. A fizi­kai világkép gyökeres átala­kulás előtt áll. Napról napra új és meglepő kísérleti ered­ményeket közölnek francia, angol, német és dán tudósok. A hőtan, az elektromos és mágneses jelenségek vizsgá­lata, az optika kerül az ér­deklődés középpontjába, és egy-egy gondolatban, felfe­dezésben a jószeműek már ott láthatják mindazt a cso­dát, amelyet egy technikai és ipari forradalom hoz majd létre az emberi civilizáció Jedlik egészen ifjú korától benne élt ebben a világban. Laboratóriumi asztalán a vi­lágon először kezdett állandó egyirányú forgásba az „ős villanymotor”, és a mai vil­1EDLIK ÁNYOS TALÁLMÁNYA, AZ OSZTÖGÉP AZ ELSŐ ,,VILLANY- MOZDONY" lanymozdonyok őse, egy apró „mozdony”-modell is az ő asztalán gördült végig elő­ször. A szikrakeltés új mód­szere, az osztógép - amely­nek segítségével előállított optikai rács 2093 vonalat tartalmazott milliméterenként (példátlan eredmény a maga korában) —, az elsők között készített ólom akkumulátor, a papírfalas galváncella, a higanyos légszivattyú . . . So­rolhatnánk az időrendbe sze­dett, leltározott életművet. De számunkra az adatok többet jelentenek puszta felsorolás­nál. Egy kicsit a büszkeséget, amelyet egy kiváló hazánkfia iránt érzünk, és egy kicsit a keserűséget, amiért a múlt századi hazai talaj oly med­dő volt, hogy sokszor a leg­kiválóbb gondolatok sem tud­tak benne gyökeret ereszteni. Ennek sokszor említett példá­ja a Jedlik által felfedezett „öngerjesztési elv”, a dina­mó működésének alapja. Ez­zel a gondolattal Jedlik hat évvel előzte meg Siemenst, a világ mégsem Jedlik Ányos nevével fűzte össze a nagy­szerű találmányt. Igaz, Jedlik nem volt a szó hétköznapi ér­telmében gyakorlati ember, és az üzlet különösen messze esett világától, mégis úgy érezzük: kár, hogy egy ilyen gazdag életmű szinte ismeret­len a világ tudományos és tu­dománytörténeti irodalmában. Szép élmény a Jedlik-film, és sok gondolat ébresztője, szü­lője. Jó lenne, ha sokan meg­ismernék a tudós, a tanár és a feltaláló Jedlik Ányost és egy gondolatát a fizikáról: „A fizikában tanulok és egy­szersmind mulatok, gyönyör­ködöm is.” K. R. 41

Next

/
Thumbnails
Contents