Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)

1975 / 4. szám

ÚTJAIN CSAK A FÉNY VÁNDOROL

Törökország nyugati partján, földnyelvek szeszélyes csipkéi között megbúvó szépségű öblökben tarka halászbárkák horgonyoznak. A nap derekán, amikor a hőség rátelepszik a vidékre, leeresztett vitorlákkal lustán és elhagyatottan ringa- nak az alig fodrozódó vízen.

Aligha van a földön még egy hasonló terület, ahol a jelen festői természeti szépségei mögött olyan veretesen ragyog fel a múlt, amelynek olyan mozgalmas a történelme, s ahol olyan gazdagon bontakozott ki a kultúra, mint Kisázsiának e keskeny, a Földközi-tengerbe nyúló part menti szegélyén. E terület földrajzi fekvése nagymértékben meghatározta történelmének sokszínűségét. Tizenkét híres város létesült ezen a területen, közöttük Trója, Pergamon, Ephesosz és Milétosz. Az ókor nevezetes kereskedelmi útvonalai ezen a ponton értek célhoz, innen keltek útra az első felfedezők, s ezen a vidéken jegyezték fel először a történelem eseményeit. Homérosz hőskölteményei itt születtek és Anak- reón dalait e táj ihlette.

A partszakasz egyik legvonzóbb része a Kaystrosz folyó, mai nevén Kütsük menderé, torkolatvidéke volt, amely két, tengerbe nyúló dombvonulat - a Pion-hegy és a Koressosz — közé ékelődik. A termékeny, forró éghajlatú medencét a hellének „asios leimon"-nak nevezték, s feltehetőleg ebből a görög névből eredt az egész földrészre kiterjedő Ázsia elnevezés.

A mozgékony és vállalkozó szellemű föníciaiak minden alkalmas kikötőhelyen horgonyt vetettek, és letelepedésük helyén szentélyt építettek. A Kaystrosz torkolatában a természet ősi istenasszonyának tiszteletére létesítettek szentélyt. A templom vonzereje nyomán fellendülő idegenforgalom egy nagy város alapjait vetette meg: Epheso- szét. A név eredetéről feltételezik, hogy a vendégfogadó tulajdonosának nevéből származott át a — három oldalról védett öbölbe épült - városra, amely a Kaystrosz bal partján a Mezopotámiából Sardiszon át vezető karavánút végállomása volt. A Kaystrosz torkolatvidéke már az i. e. második évezred végén csábította a bevándorlókat, elsősorban a görög hajósokat. Az athéniek Sza- mosz szigetén gyülekeztek, s innen ostromolták húsz éven át a várost. A görög művészetben fellelhető harcias, istennőjüket íjjal és nyíllal védelmező amazonok alakjainak ihletéi az ephesoszi szentély fanatikus papnői voltak. Az évek folyamán a támadó görögök egyre inkább hatalmukba kerítették a tengeri forgalomra utalt várost, a természet istennőjét azonban védőszentjüknek fogadták el, s a Hellaszban ismert néven Artemisnek nevezték el. A szentély, melyet a hét világcsoda egyikeként tartanak számon, így vált Artemision néven ismertté. A hellén befolyás fokozatosan eluralkodott a tengerparton: a területet lonia néven tartja számon a történelem.

A szentély jelentősége nőttön nőtt, híre messze földre eljutott. A város rohamosan gazdagodott. Az Arte- mision első újjáépítése az i. e. VII. században ennek a korszaknak a beteljesedése volt. Az építészeti világcsodát a krétai Chersiphron tervezte. Stílusa könnyedebb és szárnyalóbb volt, mint az addig egyeduralkodó dór stílus, méretei négyszer felülmúlták a görög anyaország büszkeségét, az athéni Par- thenont. Szobrainak elkészítésében a leghíresebb görög szobrászok versengtek.

Ephesosz történetéhez hozzátartozik a harc és a bizonytalanság. Valahányszor elmúlt a veszély és felragyogott a fény, máris új irányból közelített támadás. A város, melyet bevándorlók alapítottak idegen földön, a lakosság jelentős hányadát képező európaiak számára, ázsiai szomszédai, a cariaiak és lydek támadásainak mindenkor ki volt szolgáltatva. Kallinosz az i. e. VII. században a szárazföld felől közeledő kimmerek ellen szólította harcba az ephesosziakat. Egy évszázaddal később pedig a lyd birodalom hanyatlása idején Kűrosz perzsa seregei vonultak le a Kaystrosz völgyén és foglalták el Ephesoszt. A város, hogy a lerombolástól megmeneküljön, a szentély fennhatósága alá helyezte magát, és templomvárosként maradt meg a környező vidék szellemi, valamint kereskedelmi központjának. Piacának keleti színekkel ötvözött forgatagában egymás mellett virágoztak a görög és perzsa pénzverdék. Ephesosz kivételezett helyzetét a perzsa királyok Kűrosz halála után is tiszteletben tartották. Az Artemision volt az egyetlen szentély lonia földjén, melyet Xerxes is megkímélt.

I. e. 356-ban, a város történetének legdrámaibb éjszakáján, tűz pusztította el az Artemisiont. Herosztratosz, aki eszelős nagyzolási vágyában magára akarta vonni a világ figyelmét, felgyújtotta korának leghíresebb templomát. A szentély azonban a város önerejéből újra felépült a régi alapokon és eredeti méreteiben, s a 109 m hosszúságú és 55 m széles új építmény még pompásabb volt, mint a régi. A tenger egy évezreddel korábban mélyen benyomult a dombok közé, s az eredeti templom nyugati oldalát mosta. Az évszázadok során a folyó hordaléka lerakodott a partra, s a víz fokozatosan visszahúzódott az öbölből, így az Artemision távolabbra került a tengertől, de csatornák és lagúnák rendszerén keresztül a hajók az új épületet is közvetlenül megközelíthették. A feltöltött terület mögött a mélyen fekvő medencében megemelkedett a talajvíz szintje, ezért az új talapzatot tíz lépcsőfok magasra emelték. Ezen nyugodott a páratlan szépségű körbefutó csarnok, melyet 127 kettős sorba rendezett monumentális oszlop alkotott. Az oltár dús figurális díszítését Praxitelész készítette el.

Nagy Sándor és utódai célul tűzték ki, hogy új életre keltik a hellén öntudatot az ázsiai partok mentén. A görög anyaország kultúrájának bősége szerteáradt loniában, a színházművészet és festészet itt talált igazi otthonra. I. e. 190 táján Pergamon vonta fennhatósága alá Ephesoszt. Az ezredforduló közeled5EKÉSEN HORGONYZÓ HALÁSZBÁRKAK A TOROK TENGERPARTON