Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)

1975 / 4. szám

Beöthy lépése nagy zavart és sajtóvitát keltett, a két szerző, Huszka és Martos összeveszett az igazgatóval, s be se jártak ezután a próbákra. De azért még az újságok vitája idején a színház kérésére egy új jelenetet írtak a Mujkó cigányt alakító Sziklay Kornélnak, azt, amelyben a halálra ítélt cigány elbúcsúzik gyerekeitől. Huszka ekkor írta meg híres dalát, mely így kezdődik: „Darumadár fenn az égen . .

A premieren Fedák nélkül is káprázatos siker volt, a közönség hosszan ünnepelte a szereplőket és a szerzőket. „Beöthy - írja Kellér Andor — kezet nyújtott Huszkának és Martosnak. Ugye, most már kibékülünk? - összeölelkeztek.” Ebben az előadásban Zulfikár szerepét az ifjú Rátkai Márton alakította.

Olyan operettek következtek ezután, mint a Tündérszerelem, a Tilos a bemenet, a Nemtudomka és a Rébusz báró. Ez utóbbinak a szövegkönyvét Herczeg Ferenc írta. S az egyik legnagyobb Huszka-siker: a Lili bárónő, Péchy Erzsivel a főszerepben. Erzsébet, Gyergyói bál, Mária főhadnagy, majd már a fel- szabadulás után, a Szép Juhászné és a Szabadság, szerelem.

Ám a halhatatlan melódiák szerzőjének volt még egy hivatása: sokáig elnöke volt a Zeneszerzők Szövetségének, s ezt nem valamiféle üres tisztségnek tekintette. Azt is mondhatnák: a zeneszerzők diplomatája volt abban az időben, ő képviselte érdekeiket, jogaikat nemzetközi tanácskozásokon. Volt kellő tekintélye és műveltsége, hogy ezt eredményesen végezze.

Huszka Jenő méltó társa a magyar operett olyan világhírű mestereinek, mint Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Jacobi Viktor, Ábrahám Pál. Zenéje őrzi emlékét: stílusos, dallamgazdag, finom és fülbemászó dalai frissek, fiatalok.

DEMETER IMRE

,,. . . Csak egy vágy vezérelt: hogy biztosítsam magamnak mindazokat az előnyöket, amelyekkel a különbkülönb országok és városok kecsegtettek. így esett választásom Belgiumra, és ott is, az összes városok közül éppen Antwerpenre. Ami legfőképp erre a döntésre ösztönzött, az nem volt egyéb, mint hogy vélekedésem szerint nincs a világon még egy hely, amely alkalmasabb lenne mesterségem gyakorlására. Bárhonnan egykönnyen megközelíthető. A legnevezetesebb és legnépesebb országok gócpontjában fekszik. Az ember minden nehézség nélkül hozzájut mindazokhoz a nyersanyagokhoz, melyekre munkájában szüksége van, mint ahogy bőviben állnak rendelkezésére rátermett mesteremberek is, akiket rövid időn belül ki- vagy átképezhet.”

E sorokat Christoph Plantin nyomdász küldi XIII. Gergely pápának, hogy a XVI. századi Európa legforgalmasabb kereskedővárosában működő üzemére felhívja őszentsége figyelmét. A dokumentum egy vállalkozás páratlan diadalútjának kezdetét jelzi. Plantin és családi dinasztiájának csaknem tíz generációja több mint három évszázadon keresztül ontja szakadatlanul a legkülönfélébb nyomdaipari termékeket: könyveket, metszeteket, térképeket stb. A XVII. században szinte egyeduralkodói helyet foglalnak el Európa könyvnyomtatásában. Valóságos szellemi királycsinálóként emelik a hírnév trónusára koruk jelentős gondolkodóit, tudósait, és nemesítik ugyanakkor művészetté a könyvkészítést. Az utolsó nyomtatvány 1871- ben hagyja el az Officina Plantinia- na nyomdagépét. De 1877-től a Vrijdagmarktra néző kecses reneszánsz palotácska újra nyitja kapuit Am most már nem az üzletfelek, hanem a látogatók előtt. Itt rendezik be a könyvészet, de bátran mondhatni: a Gutenberg-korszakba lépő emberiség páratlan érdekességű művelődéstörténeti múzeumát.

A cégalapító, Christoph Plantin 1520 táján született Saint Avertinben, Franciaországban. Ezekben az években válik az új találmány, a könyvsajtó általánosan igényelt civilizációs eszközzé, csábítja magához az új mesterségen kapó fiatalokat. Plantin nem nyomdászként kezdi. Kalandos, jellegzetesen reneszánsz sorsfordulatokban bővelkedő élete a vándor mesterlegények pályáján indul. Bőrdíszműves és könyvkötő mellesleg. 1549-ben telepedik meg Antwerpenben, és 1550-ben felveszik a Szent Lukács céh tagjai sorába. Ekkor még aranyozott vagy hímzett ékszertok, bőrszelence és könyvborítóremekléseivel szerez elismerést magának. Ám 1557-ben furcsa baleset

éri. Egy vevőjéhez igyekezve italos társaságba botlik, egyikük összetéveszti haragosával, egy pimasz gitárzenésszel, és a hátába döfi kardját. Plantin felépül, de többé nem dolgozhat. Ezért határozza el magát a nyomdaalapításra. 1559-ben lát napvilágot az első kiadvány, egy tudósítás V. Károly brüsszeli temetéséről. A spanyoloknak hízelgő témaválasztás nem menti meg Plantint a gyanakvó szekatúrától. Feljelentik, hogy eretnekbrosúrákat sokszorosít. Három nyomdászát letartóztatják, ő maga Párizsba szökik, és csak 1563-ban tér vissza Antwerpenbe, amikor ártatlanságára már fény derül. Addigra azonban már valameny- nyi gépét elárverezték a hitelezők, és Plantin kezdheti elölről. Most már óvatosabb: társaságot alapít, amelynek ő pusztán technikai irányítója.

A vállalkozás hatalmasan fellendül, öt év alatt kétszázhatvan könyv, évente tehát több mint ötven készül a nyomdában, s ezzel az európai élvonalba kerül. De most meg a társasággal támad baj: kettejüket az inkvizíció citálja papjai elé kálvinista tanok terjesztéséért. A társaság felbomlik, Plantin főúri pártfogók támogatásáért kilincsel. Meg is nyeri ügyének Gabriel de Gayost, II. Fülöp

RÉSZLET A TÖBB NYELVŰ BIBLIÁBÓL

UU II II I

: i—13 -;Sp ü’px-Sx teán j rrrKiSn vŞx rax nai/rátoi * an -i'âxŞ niShoa rvb tnŞn pxn rn o»n ’ i iriaaia -rm işŞţa • •

so nsb tn»i laaŞa H?twi eanxin ţ?a inyp-nx iran • : ria :

n u/ţ?n jiijiŞţ‘Sj? irin Dna SS'nnn

: 13J5Ţ~Stî

Gcth.

i» *Dixcruntquc icrui Achiscum vtdif- fent Dauid , Nunquid non iile cit Dauid D rcx tern? Nonne huic cantabant percho ros,dicentes: Pcrcufsit Saul mille, & Da- r i uid dcccm millia ? * Pofuit aurcm Dauid Termones iftos in cordc fuo, & extimuit valde a facie Achis regis Geth- 1 Ermucauitos fuum coram Achis,& collűbcbatur inter manus corum , & impingebat in oítia porta:, dcflucbántq; fa- liua: cius in barbam.

jrov oinn

jşi on rv smp o»nsi 4 t nofróso no ix ’to on sonSo poVio stf on ţţ nmn so n’s no ppi ’

j pinxi * i ^nns nosiDo omS s’o’Hy pen aş ap n»s senpo anS ynSs »*r nmn1? pSin an1?

Sin nŢso s’? sím köt?1? pi smSyo, pnno nni »paop »rfiop.ooi ’Sonsco spŞ spnno snn»s spippp n»Ş opsi iŞ ţnVs j^n cm*71?? nm n»S orm * i Npon Spa no sbi^osno nm n »91*1

sinn spun Sis® »qoyp snop pni 7 i .Trnoppn’s ai’O a»pn anS nmwuS’’» aqp. p HVP1

in is snumo ţţ nmn so n's iS’si qSpmşŞ on opsi 8 ; SisipSo s»’jn on nsons asm nmun’Ţ

jopnnsnp’Sa n)Sri sonn spnpnpsi ’ t iS’noo spSpo some nm »ns H’on’ppj sŞ’pu qsi’P^P

óinnpsi son nam no nms n’S »os op qŞ op»n nrţ aş sqioso rr-Ş S>sun nnp sfl’tfpq spqpp s*n sn spoio I " t run soSo iö»o*niS snsi ‘nxtf aoj? p sinn soi»o pnyi to api r0 i»S nmpn

1 ' * i jinnoTT *nsu Sop npmS sumo pyoico poŞ sŞn syoxq spSp on pq sŞn n»Ş idoş

T0J5 apnţşi pnu'jpp nyög rr ' > ; rtn spqo ©»ps aoo p sqnŞ Smoi n»pSo rŞ»sn smm»

i nup’o Sy nnnnmpi synn »igq

36