Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 3. szám
ITT TÖRTÉK MEQ AZ ARANYVÉRTES PERZSÁK EREJÉT A marathóni csatát i. e. 490-ben vívták a görögök és a perzsák. Csaknem 2500 éve... Az utóbbi években új lendülettel folyó ásatások eredményeképpen a nevezetes csata sok új részletére derült fény. Például 1970 tavaszán Szpirosz Marinatosz, a kiváló régész — 1974 októberében halt meg - az athéni katonák sírhalmától északra, mintegy 3-4 kilométerre feltárta az elesett plataiai katonák sírját. így ma már jóval többet tudunk a csata résztvevőinek taktikájáról, fegyvereiről és az ütközet egyéb körülményeiről. Bevezetésül még annyit, hogy az i. e. VI. század második felében kialakult a hatalmas perzsa birodalom. Ázsiai katonai sikereiket többek közt túlerejüknek, magasabb szervezettségüknek és korszerű harcmodoruknak köszönhették. Kiváló íjászaik voltak, akik gyorsan és jól nyi- laztak. A nyilakat 300—400 méterre is ki tudták lőni, míg az átlagos nyíllövési távolság akkoriban körülbelül 200 méter volt. Amikor az ellenség „nyílközeibe" érkezett, percek alatt elárasztották őket a nyilak ezreivel. 20 ezer ember 50-60 ezer nyilat is kilőhetett. A nyílzápor megzavarta az ellenséget, s amikor az első sorok meginogtak, hatalmas erővel zúdult rójuk a perzsa lovasság. Megsemmisítő csapásuk rendszerint tönkretette az ellenséget, és véget vetett a küzdelemnek. A perzsa haditaktika szoros összefüggésben állt a csapatok összetételével és minőségével. Mindenekelőtt azzal, hogy ez a hadsereg különböző és főleg nem szabad népekből szerveződött. Ezek a katonák nem kedvelték a kézitusát, sőt, ha már erre került sor, legtöbbször elfutottak. A kézitusa sokkal nehezebb és veszélyesebb, több edzést, elszántságot, sőt, igazi hősiességet kíván. Hozzászoktak, hogy messziről, íjakkal és a lovassággal is lehet győzni. A görögök éppen ellenkezőleg, főleg kézitusára rendezkedtek be. A bőrpáncél, a pajzs meg a kard volt legfőbb fegyverük. Sem íjászaik nem voltak, sem lovaik. De az athéni ifjúság, mint a legtöbb görög városállamban, szigorú edzést és elsőrendű általános kiképzést kapott. Hazájukért, eszméikért, s a szó szoros értelmében szabadságukért harcoltak. Helytállásuk összehasonlíthatatlanul magasabb rendű volt a perzsa hadseregénél. A perzsa felkészülés a görögök elleni harcra hosszan tartó volt és alaposnak látszott. Dátisz és Arta- fernész vezetése alatt nagy létszámú lovasság és gyalogság gyülekezett az aleiai síkságon, Kisázsiában (a mai Adana török város közelében). A perzsa hajóhad i. e. 490 tavaszán- nyarán 600 hajóval indult meg a görög városok ellen. Amikor az athéniek értesültek, hogy a perzsa flotta a marathóni öbölben kikötött, és a hatalmas sereg partra száll, gyorsan döntöttek. Az athéni hadsereg — 10 ezer ember — már másnap felvonult az Agrieliki-hegy tövéhez, Marathón elé. Két nap múlva megjöttek a plataiaiak is, mintegy 1000 harcos. A szembenálló seregekről régebben úgy tudtuk, hogy a perzsák fölénye tízszeres volt. Az újabb kutatások szerint ez a szám erősen túlzott. A görögökkel szemben körülbelül 25 ezer gyalogos és 5000 lovas vonult fel. Tehát a perzsák mintegy háromszor annyian voltak. Az athéni hadseregnek 10 sztratégosza, azaz tábornoka volt, akik felváltva parancsnokoltak, köztük Miltiadész. Az ütközet előtti napokon nagy vita folyt köztük arról, várja-e be az ellenség támadását a görög sereg vagy maga támadjon a tengerparttól nem messze felfejlődött ellenséges erőkre. A tábornokok vitájában Kallimakhosznak, a pole- markhosznak kellett döntenie. (Ezt a rangot főparancsnoknak, főmegbízottnak fordíthatjuk.) Ö Miltiadész javaslatát, a támadást fogadta el. Az újabb tudományos kutatások az ütközet pontos napját is megállapították. Erre az attikai naptár szerint Metagitnion hónap 17-én, azaz szeptember 12-én került sor. Az athéniek akkor már 9 napja ott táboroztak, és 7 napja a plataiaiak is. Úgy döntöttek, nem várnak tovább a késlekedő spártaiakra, és hogy aznapra Miltiadész veszi át a parancsnokságot. Miltiadész nagy gonddal vette figyelembe az ellenség tíz- és tízezernyi nyílvesszejét, a lovasságot és a túlerőt. Hogy csapatai minél rövidebb ideig legyenek kitéve a nyílvesszők csapásának, elrendelte, hogy a sereg futva támadjon. Azt is elrendelte, hogy lépcsőzetesen haladjanak, ne egyenes vonalban. A sereg arcvonalát széthúzta, hogy elkerülje a bekerítést. A görögök jobb szárnyát maga Kal- limakhosz vezette. A plataiaiak a bal szélen Aeimnésztosz vezetése alatt álltak fel, míg a középhad parancs40
