Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 3. szám
HARCOSOK, PERSEPOLISI DOMBORMŰ RÉSZLETE nokai Ariszteidész és Themisztoklész voltak. Számítások szerint a vonal hossza 1600 méter lehetett. Az ütközet napján az elszántan küzdő görögök áldozatot mutattak be. Utána a trombiták hangjaira győzelmi dalokat énekelve, pajzsukat maguk előtt tartva, lassú menetben indultak el. Amikor a perzsák nyilainak hatókörébe kerültek, hirtelen futólépésre váltottak. A perzsák nyilaz- ni kezdtek, s egy helyben állva várták, hogy mint máskor, nyilaik most is szétzilálják majd az ellenség so- MARATHONI rait. De az ordítozó görögök rendű- SÍREMLÉK FELSZERSZAMOZOTT BIKA. PERSEPOLISI DOMBORMŰ RÉSZLETE letlenül rohantak feléjük. Amikor a perzsák látták, hogy ilyen kis létszámú sereg, lovasság és íjászok nélkül rohanva támad, azt hitték, hogy a görögök valamennyien megőrültek; hasonló esettel még nem találkoztak. Kilőtték hát megszámlálhatatlan nyilaikat, még mindig bízva, hogy el- söprik az ellenséget. A görögök pajzsai azonban kitűnő harci szerszámok voltak, kivédték a nyilakat, s a sereg, csekély veszteségek, sebesülések árán, 1—2 perc alatt az ellenség előtt termett. A perzsák — felocsúdva az első meglepetésből — bátran fogadták a rohamot. Ám a görögök, akik a kézitusára sokkal jobban felkészültek, rövid idő alatt százával, ezrével pusztították őket. A perzsák rendetlen futásba kezdtek a hajók felé. A görögök középhadsora ugyanakkor gyengébbnek bizonyult, s kénytelen volt visszavonulni a perzsák helyi túlereje miatt. Már attól lehetett tartani, hogy a perzsák esetleg kettészakítják és bekerítik őket. Miltia- dész erre beszüntette az ellenség két szárnyának az üldözését, s minden erővel a középső arcvonal ellen fordult. Erre itt is megkezdődött a perzsák kétségbeesett futása. A hajók felé menekültek, de közben százával fulladtak bele a közeli mocsarakba. A görögök győzelme teljes volt. Egy katonát, Pheidippidészt azonnal útnak indítottak Athén felé hogy megvigye a győzelem hírét. Mint ismeretes, a hírnök a 42 kilométeres futás után csak ezt az egy szót tudta kiejteni: nenikékamen — győztünk —, és holtan esett össze. Még ma is vitatott a perzsa lovasság részvételének a kérdése. Annyi biztosra vehető, hogy az ütközet első felében a lovasság nem avatkozott be, mert a lovasok megállították volna a görög üldözőket. A távol- maradás oka bizonytalan; legvalószínűbbnek látszik, hogy a lovakat már előre behajózták, mert a perzsa tábornokok el akarták hagyni Ma- rathónt, hogy a védtelennek vélt Athén ellen forduljanak. Ezt a hadimozdulatot akadályozta meg a görögök gyors támadása. A csata utolsó szakaszában pedig nyilván részt vett a lovasság is, amit a tudósok szerint alátámaszt az is, hogy az üldöző görögök mindössze 7 perzsa hajót tudtak elpusztítani. Az ütközetben 192 athéni halt hősi halált, köztük maga Kallimakhosz, a főparancsnok, és egy tábornok-sztra- tégosz is: Stheszillaosz. A plataia- beliek közül 20-22 esett el, a perzsák közül 4000—5000 maradt a csatatéren. A zsákmány óriási volt. Az athéni katonákat — nyilván a viszonylag nagy szám miatt — másnap elhamvasztották, közös sírjuk fölé halmot emeltek. A plataiai halottakat valószínűleg csak egy-két nap múlva temették el. * És ha az ember olyan szerencsés, hogy elkerül Marathónba, vajon mit láthat ma a nevezetes síkon? Egyszerű földhányás a sírhalom, mintegy 12 méter magas. 55 kezdetleges falépcsőn mehetünk fel a tetejére; a falépcsőket az idén márványra cserélik. A sírhalom tetejét sima kőlap fedi . . . Előttünk zöldellő síkság, telehintve olajfákkal és ciprusokkal, vaskos, mazsolát termő szőlőtőkékkel és vadontermő, méteres kaktuszokkal. A zöld szín hirtelen ibolyakékbe megy át - ott csillog a tenger. Mintha csak egy kőhajításnyira volna. Pedig megvan az három kilométer is. Ez a marathóni sík, a híres csatatér. Itt, a hegy és a tenger között zajlott le az ütközet. Hátunk mögött az Agrieliki-hegy. Tövében állt egykor a görög tábor, ahonnan Miltiadész rohamra vezette a sereget. Most fenyők és pisztácia fák borítják. Körös-körül hegyek, javarészt kopárak, sziklásak, itt-ott kis falusi házikók. Nagyot szippantunk a „történelmi" levegőből. Majd egy pillantást vethetünk a síremlék előtt álló fehér márványoszlopra, amelyen a keószi Szimonidész annak idején írt büszke sorai olvashatók: Hellénón promakhountesz Athénaioi Marathóni khrüszophorón médón esztoreszan dünamin Hevenyészett magyar fordításban: Itt törték meg az aranyvértes perzsák erejét a görögök élharcosai, az athéniek. SOPRONI JANOS
