Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 3. szám
NOI MASZK (I. E. 1544) FESTETT STUKKÓ MASZK (I. E. 100) részlete, amelyen két dekoratív mezőben kultikus és hétköznapi cselekmények sorakoznak egymás után. A felső mező a sajátos egyiptomi hitvilág három állatfejű, embertestű istene előtt bemutatott áldozatot, az alsó képsík a földművelés fázisait sorakoztatja fel: szántás (ökörrel), vetés, aratás (sarlóval). E korai ábrázoláson az egyiptomi művészetre jellemző minden lényeges stíluselem már teljes eszköztárával jelenik meg. Az óbirodalom mesterei meglepő biztonsággal bántak már minden anyaggal. A 6. dinasztia uralkodása alatt a helyi tartományi főnökök szakallaval. A forrnak azon- megerősödése révén gyengült ban lassan elvesztik klasszikus a központi hatalom. Az elő- merevségüket, lágy vonalba kelő hivatalnokok már nem a hajlanak, finom részletek, királyi sír köré temetkeztek, hanem vidéki birtokaikon. Ennek eredménye, hogy rövid időre — a kézművesek decentralizálásával — fellendült a vidéki művészeti tevékenység. Ugyanakkor ez lassan a művészet elerőtlenedéséhez, a kézműipar színvonalának eséséhez vezetett. A művészet e válságból csak a középbirodalom alatt, az ismét konszolidálódott körülmények között került ki. Új fénykorát a 12. dinasztia (i. e. 1991-1785) uralkodása alatt érte el. Az egyiptomiak maguk is „klasz- szikusnak" nevezték és gyakran nyúltak példáért vissza e kor emlékeihez. Az óbirodalom és újbirodalom közötti első átmeneti kor tanulságai — a feltétlen biztonság és állandóság érzésének elvesztése — és az ennek nyomán kialakult némileg szkeptikus szemlélet az alkotásokban is tükröződik. Megváltozott az istenhez való viszonyuk. Az embert már nem psupán az isten akarat nélküli, a végzetnek feltétlenül kiszolgáltatott teremtményének, hanem öntevékeny egyénnek tekintették. A templomi elöljárói tisztséget is betöltő pap, Wadj-ta sztéléjén (18. dinasztia, i. e. 1850 k.) is megfigyelhetjük, hogy nemcsak az alakok nemesebb, finomabb meq- jelenítésében, a fejek idealizált szépségében tűnik fel az ember előtérbe kerülése, hanem a szövegben is, amely a nézővel az ábrázolt életét, kiemelkedő tetteit közölte. A középbirodalom bukása után a második átmeneti kor és a hykszosz uralom sok idegen hatást vitt Egyiptom életébe. A megerősödött egyiptomi állam az újbirodalomban, a 18. dinasztia idején (i. e. 1544/41—1306) a közép- birodalom klasszikus példáját tartotta szem előtt. Erre utal Hatsepszut királynő térdeplő szobra, az uralkodók rituális mozgékonyság gazdagítják. A II. RAMSZESZ FELESEGE ruhák szinte teljesen áttetszővé válnak, és — kevés korábbi kivételtől eltekintve — először találkozunk a meztelen test ábrázolásával. Játékosan elegáns, majdnem „szép" stílus alakul ki. A 18. dinasztia vallásújító fáraója, IV. Amenhotep-Ehnaton nevéhez új művészeti stílus kialakítása is fűződik. Ehnaton (bár reformja nem képzelhető el a 18. dinasztia korábbi uralkodói alatt érzékelhető „oldódási” folyamat nélkül) gyökeres szemléleti változást hozott. Az általa alapított új fővárosban, Amarnában minden idealizálást tudatosan kerülve, a karakterisztikus jegyek hang- súlyozása, a pillanatnyi hangulatok, érzelmek visszaadása került előtérbe. Gazdagodott a mozgás ábrázolása és új témával, a királyi család mindennapi életével bővült az ábrázolások köre. Az amarnai ásatások számos stukkó-maszkot hoztak felszínre, amelyek nemcsak az ősi Egyiptom lakóinak hiteles vonásait őrizték meg számunkra, de az amarnakorabeli szobrászat technikai eljárásaira is következtetni engednek. Az Ehnaton halála után visz- szaszorított új vallással az amarnai stílus is mindinkább háttérbe kerül, majd teljesen eltűnik, hogy a 19. dinasztia (i. e. 1306-1186) puritán szellemének megfelelő sima és hideg stílusnak adja át helyét. Már a 20. dinasztia alatt egy általános — a művészetben is érzékelhető — hanyatlás következik be, ami a líbiai uralkodók alatt csak fokozódott. A késői kor művészetére a korábbi nagy korszakok iránti nosztalgia nyomja rá bélyegét. Előszeretettel nyúltak visz- sza a középbirodalom „klasz- szikus" példáihoz. Ilyenek például a korszak (különösen a 26. dinasztia korának, i. e. 664) tipikusnak tekinthető kockaszobrai. Nagy Sándor hódításával még egy új, utolsó művészeti fel i lendülés következik. A Ptole- maios-kor (i. e. 332—30) művészeti stílusa különleges, ösz- szetéveszthetetlen, duzzadó formáival a görög művészet nyilvánvaló befolyását tükrözi. A politikai és társadalmi változásokkal együtt az ősi egyiptomi művészet ereje kimerült. Igazi alkotások létrehozására már nem volt képes. A római uralom, majd a kereszténység átmeneti századai után az iszlám-arab hódítással egy új, merőben más, máig is élő kultúra gyökerezett meg Egyiptom földjén. CSERNITZKY MÁRIA FESTETT FASZOBOR (I. E. 1544)
