Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 3. szám
— Tréfákkal, játékos mondásokkal és mesékkel vetekedni elmés dolog; laptával és rostélyos la- potzkával a laptaverő (játék) helyen egészséges... * A labda világa azonban nemcsak a futball, tanúskodik erről a különféle- labdasportok sok száz milliós tábora a világon. Van gyeplabda, kézilabda, kosárlabda, röplabda, tenisz, asztali tenisz, többféle pólózás, a legnépszerűbb a vízilabda, a jégkorong, golf, tollaslabda, rögbi, baseball, kricket, teke és az ég tudná megmondani, még miféle játék, amihez labda kell. Van labdázás, amelyet mi szinte nem is ismerünk, másutt pedig — nem is messze — nemzeti sportág, gondoljunk csak az angolok krikettjére, amelynek évi rangadója, presztízsmérkőzése például az ausztrál válogatottal, minden mást háttérbe szorít, kivonul a legkomolyabb újságok első oldalaira is. A labdasportok száma állandóan változik. (1892- ben az amerikai Spingfield College egyik professzora, Mr. N. Naissmith észrevette, hogy a diákok gyümölcsszedés közben tréfálkoznak, s az almát, őszibarackot, paradicsomot feldobálják a fákon lévő kosarakba. Ha valaki beletalált, azt nagy üdvrivalgással köszöntötték. Igen ám, de unalmas volt a kosárhoz felmászni és kiszedni belőle az alkalmi „labdát”. Az egyik fiú javasolta, lyukasszák ki a kosarak alját, így a feldobott gyümölcs jelzi a találatot, de mindjárt vissza is esik közéjük. így találták ki az egyik legnépszerűbb sportágat, a kosárlabdázást!) Vannak labdasportok, amelyek szülőhazájukban sem túlságosan kedveltek, kevés embert foglalkoztatnak, feledésbe is fognak merülni. Legyen szabad ezt mondani a kerékpáros labdázásról is. Nálunk aligha van még méta, duplex és zsinórlabda. Nem egy labdasport máris kihalt. Ugyan, ki emlékszik hazánkban a tramburin nevű játékra, bár a Révay Lexikon még említést tesz róla. A labdát pergamennel vagy bőrrel bevont fakarika (ütő) segítségével vissza kellett juttatni a zsinórral elválasztott játéktér másik oldalára, az ellenfél területére. Annak idején a polgári leányiskolákban kísérleteztek ezzel a szelíd, nőies, bájos sporttal, nem nagy sikerrel. A sporttörténet mégis arra tanít, hogy lesznek új labdajátékok és unalomba fulladnak a ma még híveket vonzó sportok. * Mitől lett kapós a labda, a legkezdetlegesebb időktől az atomkorig? A gyerekektől az idősebbekig? Hallani — néha már elcsépeltnek is hangzik -, hogy a „labda kerek". Akkor szokták mondani, ha valamiről azt jósolják, minden eredmény lehetséges. A labda tényleg kerek, és hatása kiszámíthatatlan. Nem tudni, hova pattan, hova gurul, merre veszi az irányt. A pillanat ezredrésze alatt alkotó gondolkodásra, elhatározásra készteti a labdázót. A labda sokféle anyagból készülhet, ezeknek minősége annyira különböző, hogy ez is meghatározza a labda tulajdonságainak érvényesülését, a dicsőséges bizonytalanságot. Érdekes, hogy néha a labdának a tulajdonsága („a labda kerek...") átsugárzik az egész sportesemény jellemzőjévé. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy egy- egy labdarúgócsapat, amely tudásban messze alulmarad ellenfelével szemben, a mérkőzésen mégis felül tud kerekedni, s olyan különbséget tud kiküszöbölni, ami például birkózásban, ökölvívásban, futásban lehetetlen. A gyerekek nevelésében is azért kap olyan nagy szerepet a labda, mert nélkülözhetetlen eszköz a tárgyak, sebességek megbecsülésében és becslésében, a szem és a kéz működésének összehangolásában, a rugalmassági készség fejlesztésében. A labda legelső, legkezdetlegesebb szórakoztató lehetősége a félkézzel dobálgatás, a két kézzel dobás, elkopás, a fejjel vagy a sarokkal való továbbítás. Aztán jön a szabály, a verseny, a mérkőzés. Némelyik sportban a labda formáját is megváltoztatják (rögbi), mert a tojásalak még bizonytalanabbá, kiszámíthatatlanabbá teszi ezt a sporteszközt. A kerekség és a teltség esztétikus emberi alak. A labdaforma sok helyütt megjelenik, nemcsak, mint játéktárgy (luftballon), nem is csupán, mint sporteszköz (súlygolyó vagy akár léggömb), hanem dísztárgyak elemeként (például lámpák) is. A képzőművészet évezredek óta előveszi a labdát, amely hozzá tartozik a mindennapi élet illusztrációjához. Gyerekfilm nincs, sportfilm pedig alig van labda nélkül, s még a játékfilmekben is hatásos. Chaplin diktátora a földgömbbel labdázik, de ő sem tudja úgy irányítani, ahogyan akarja, hiába, „a labda kerek". Nem egy nagyrabecsült hazai és külföldi sporttörténész, sportesztéta szerint a labdajáték a harc kifejezője, hiszen van „ellenfél", van vár, amit be kell venni, le kell gyűrni valakit. Szerintünk a labdajátékban nem a harc az uralkodó jellemző, sőt, elsősorban nem is a versengés, hanem a labdának az a hihetetlenül erős hatása, hogy egyszeriben közösségeket alakít ki, játszótársakkal kapcsol össze. Nem ellenféllel, hanem partnerrel. VETŐ JÓZSEF HOKIMÉRKŐZÉS LONDONBAN 1835-BEN LABDARÚGÓK A BUDAPESTI VÉRMEZŐN
