Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 3. szám
Mexikóvárostól alig másfél órás autóút után érünk Morelos állam székhelyére, Cuernavacába. Főterét indián és félvér árusok, bámészkodóvásárló turisták lepik el; a színesmozgalmas tér egyik oldalán, mint komor díszlet uralkodik a Cortés Palota. Sötétszürke tömegével, szűk ablakaival inkább erődítményre emlékeztet. Bár a hódító hadvezér, Her- nán Cortés palotáját egy indián piramis romjaira építette, sosem érezhette magát biztonságban — a környéket megannyi lázongó indián törzs lakta. A palota manapság Morelos állam történeti múzeuma: láthatók benne a spanyolok előtti indián kultúrák emlékei, a gyarmati korszak dokumentumai, és Diego Rivera művei. A falakat borító festmények könyörtelen realizmussal beszélik el Morelos indiánjainak reménytelen harcát a palota névadója és seregei ellen; szólnak a falképek a gyarmati korszakról is, az indiánok sanyarú életéről a helyi cukornádüzemekben, hogy végül emléket állítsanak az Emiliano Zapata vezérletével fellázadt parasztoknak. A falfestmények realista bírálatai a gyarmatosításnak, amelynek megalapozója, megindítója Hernán Cortés volt. A freskók, minden kísérő szövegnél ékesebben figyelmeztetnek Mexikó három évezredes történetének tanulságaira. Hasonló élményt tartogat a Mexikóváros szívében lévő Chapultepec- park is. Egyik magaslatán áll a Chapultepec-kastély, melynek korábbi történetéhez tartozik, hogy itt emelkedett az azték uralkodó, Montezuma szobra is — a spanyolok bejöveteléig. A kastély a gyarmat idején alkirályok nyaralóhelye volt, majd a múlt század második felétől több elnök rezidenciája lett. Utolsó diktátor lakója Porfirio Diaz volt, 1910- ig, a Madero-féle felkelésig. 1940- ben Cardenas elnök rendeletére múzeummá alakították: történeti dokumentumok mellett az egykori alkirályok és elnökök gyűjteményei, személyes emléktárgyai kerültek kiállításra. Az épületben számos muralista, így Siqueiros, Orozco, és O'Gor- man műve látható. Utóbbi festő — akárcsak Rivera a Cortés Palotában — a falakon beszéli-harsogja a feudális társadalomról, a kastély hajdani urairól alkotott véleményét. Hajlatokat, mélyedéseket követve, minden falfelületet beborítanak n néző felé menetelő európai és mexikói felkelők, lázadók, forradalmárok, akik között felismerhetjük Marx Károlyt, de Emiliano Zapatát is. A hódítást, a gyarmati korszakot bíráló huszadik századi képzőművészek tudatosan vállalják az indián hagyományokat: tisztában vannak azzal, hogy Mexikó több ezer éves történetikulturális fejlődést mutat fel, és mindezt monumentálisán ábrázolják. Hiszen a monumentalitás is indián örökségnek tekinthető: elegendő, ha ellátogatunk a Kolumbusz előtti idők romvárosaiba, Teotihuacanba vagy Chichen-ltzába. A prekolumbián kultúrák klasszikus korszakának nagy központját Mexikóvárostól 50 kilométerre találjuk meg. Impozáns építményeit, a Nap- és a Hold-piramist minden szakkönyvben vagy képeskönyvben láthatjuk. Bár írásos emlékei nincsenek, Teotihua- can a régészetileg legjobban feltárt területekhez tartozik, és pontos képet kaphatunk nyolcévszázados történetéről. A város több szakaszban, időszámításunk kezdetétől 750-ig virágzott, amikor is lakói elhagyták. Területe 22 négyzetkilométer, nagyméretű építményeinek tengelyében a két kilométer hosszú, 45 méter széles „Holtak útja" húzódik, mindkét oldalán platformokkal, egyik végén a Hold-piramissal. A piramisok Teotihuacan kezdeti korszakában, az első évszázad vége felé épültek. A Napról elnevezett, nagyobb piramis talapzata 215 méter hosszú, magassága 65 méter, de egykor magasabb volt, a tetején álló templom azonban elpusztult (ezek a piramisok, ellentétben az egyiptomiakkal, nem temetkezési helyül szolgáltak, hanem templomok alépítményei voltak). RIVERA FRESKÓJA A CORTES-PALOTABAN SIQUEIROS: A BURZSOÁZIA KÉPMÁSA (RÉSZLET, MEXIKÓ VAROS, 1939) 7 I
