Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 1. szám
TECHNIKAI MÚZEUM VENDÉGLÁTÓIPARI ÉS KERESKEDELMI MÚZEUM KŐVÉ VÁLTÓSVILÁG Évmilliókkal ezelőtt kipusztult halgyík, repülő sárkánygyík, s a tenger kővé vált ősvilága népesíti be az új kiállításra készülő Természettudományi Múzeum tárlóit. A solnhofeni táj — ahonnan e kövületek jelentős része származik — a harmadkorban trópusi, tengeri lagúna volt. A korallok vázából képződő finom mésziszap zavartalan rétegekben rakódott le, s betemette az elpusztult állatok tetemeit. A palává szilárdult iszap pedig megőrizte számunkra az ősvilág lakóinak képét. A kövületek többsége a századforduló nagy magyar tudománypártoló mecénása, a dúsgazdag Semsey Andor ajándékaként került a múzeumba. Ez a mesésen gazdag föld- birtokos kopott kabátban, elnyűtt cipőben járt, önmagával szemben zsugori volt, szinte szegényes körülmények között élt. Többezer holdas birtokának jövedelméből nem kártyázott és nem lóversenyezett. Egyetlen szenvedélye volt — a tudomány. Erre azonban milliókat költött, főként a földtani kutatásokat támogatta. Százezer aranykoronával támogatta Eötvös Lorándnak — az „Eötvös-inga” feltalálójának kísérleteit, s több mint egymillió koronát ajándékozott a Földtani Intézetnek. Hobbyja azonban főként az ásványok és őslények vásárlása volt. így például megvette Don Pedro — Brazília császára — ásványgyűjteményét, drágaköveit, vagy a híres németországi őskövület-lelőhelyekről származó halgyíkok, az ichtyosaurusok, őstengeri krokodilok lenyomatait. E kincseket azonban nem a lakásán halmozta fel. Ö csak a pénzt - százezreket, milliókat — adta, ajándékként. A ritkaságokat is a Múzeum Öslénytárának akkori igazgatója, Krenner József vásárolta meg, s ezek rögtön a múzeum raktáraiba kerültek. Semsey esténként megjelent a múzeumban, ott akart lenni, mikor múzeumigazgató barátja saját kezűleg csomagolja ki a kincseket. Éjfélig is ott ültek, a kutató és a mecénás - együtt gyönyörködtek a kővé vált ősvilág emlékeiben. Azután visszacsomagolták a vagyont érő kőlapokat, kövületeket. A világhírű holzmadeni, solnhofeni, monte-bolcai lelőhelyekről származó ősállatkövületek túlnyomó többsége fél évszázadon át pihent a ládákban, polcokon, raktárakban, elzárva a közönségtől, hiszen kevés volt és ma is kevés a kiállítások rendelkezésére álló hely. Most a Természettudományi Múzeum új tárlókkal gazdagodott, s a Nemzeti Múzeumban lévő bemutatótermében időszakos kiállítás keretében a közönség elé tárja a féltve őrzött kincseket. FARKAS HENRIK 27'
