Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 1. szám
A Föld összezsugorodott, szoktuk mondogatni. Ausztráliában vagy Kanadában történik valami, és néhány óra múlva már képen látjuk, vagy legalábbis rádiónkból tudunk róla. A modern hírközlés technikai és tudományos eredményei elválaszthatatlanok Marconi nevétől. 1874. április 25-én született Bolognában. A kor, amelyben gyermekkora és ifjú évei teltek, csírájában hordozza már azokat a tudományos eredményeket és technikai „csodákat”, amelyek oly nagyon megváltoztatják majd a jövő század egész arculatát. És a fiatal Marconi nemcsak benne él ebben a korban, hanem a század utolsó éveire legnagyobbjai, formálói közé növekszik. 1864-ben Maxwell közzéteszi az elektromágneses fényelméletet, de halálakor, 1879-ben még nem sikerült kimutatható- vá tenni az elektromágneses hullámokat. Hertz volt az első, aki, bár kísérleteivel más irányba indult, 1885-ben „megtalálta" az elektromosságtan Plútóját, az elektromágneses hullámokat, amelyekről tehát már akkor tudtak mindent, amikor még nem is ismerték őket. Hertz működő szikraindukto- rától néhány méterre egy szigetelőre erősített villához hasonló eszköz két fém ága között apró szikrák ugráltak át mindaddig, amíg a szikrain- duktor működött. Hertz még nem ismerte fel, hogy ezzel a kísérletével tulajdonképpen a drót nélküli jeltovábbítás felé tette meg az első lépést. A század utolsó évtizedeiben a hírközlés kábelen továbbított táviratok formájában történt. Hertz kísérleteinek nyilvánosságra kerülése után többekben, így az ifjú Morcomban is felvetődött az a gondolat, hogy a jeltovábbítás drót nélküli úton is lehetséges. Bolognától mintegy 50 km-re, családja birtokán, a Villa Griffone egyik padlásszobájában kezdte első kísérleteit, és itt mutatta be 1895 decemberében első „közönségének”, édesanyjának az első és egész életére is legemlékezetesebb eredményét: a szoba egyik sarkában elhelyezett magakonstruálta „adó” megszólaltatta a szoba másik sarkában elhelyezett villamos csengőt. Ezután már a parkban folytak tovább a próbálkozások, hogy mind nagyobb és nagyobb távolságra sikerüljön a jelet továbbítani. Alfonso, a testvér és néhány fiú, korábbi játszótársaik, lassan munkatársakká váltak, és lelkes támogatóivá annak a „játéknak”, amelyből korunk egyik legjelentősebb találmánya fejlődött. Ekkor már megmutatkozott Marconinak az a tulajdonsága, hogy jó érzékkel, pontosan és minden részletre kiterjedő figyelemmel tudta vezetni több ember munkáját is. A parkban lezajlott kísérletek több dologra vezették rá Mar- conit. Itt jött rá, hogy a földelés a vétel tisztaságát fokozza, és itt kezdte az adó antennáját magasba emelni, amikor azt tapasztalta, hogy ez az áthidalható távolságokat jelentősen növeli. A park gesztenyefáira antennák kerültek, és rövidesen maga a park is kicsinynek bizonyult. Az adás hatótávolságát sikerült másfél kilométerre növelni. Marconi skót származású anyja ismeretsége és rokoni kapcsolatai révén elintézte, hogy fiának kísérleteit hivatalos és szakemberek is megtekintsék. 1896 februárjában került sor Londonban a hivatalos bemutatóra, ahol már két és fél kilométer távolságra sikerült üzenetet továbbítani. A bemutatón az angol posta és a haditengerészet szakemberei is jelen voltak. Marconi további kísérleteihez, most már Londonban, minden támogatást megadtak. 1896 végén jelentette be első szabadalmát a drót nélküli távíróval kapcsolatban. Ezt a következő évtizedekben újabbak követték igen nagy számban, hiszen a készülék tökéletesedése, az áthidalható távolság növekedése az ötletek tömegét kívánta, s ezek közül nem egy lett védett szabadalommá. Marconi nemcsak feltalálónak és műszaki szakembernek volt kiváló, de mint üzletember is pontosan látta találmánya értékét. 1898-ban már felszerelték a világító tornyok őreit drót nélküli távíróval, és így egyrészt megszüntették ezek elzártságát a világtól, másrészt a hajózás biztonságát sikerült jelentősen megnövelni. Első ízben került sor arra is 1898- ban, hogy egy újság, a „Dublin Express” tudósításra használta Marconi találmányát. Ebben a „drót nélküli riportban” a riporter maga Marconi volt. A következő években több hajót is felszereltek Marconi készülékével, és az újságok öles cikkekben számoltak be egy- egy esetről, amikor a szerencsétlenül járt hajó utasait sikerült megmenteni a drót nélküli jelzésre a helyszínre siető hajóknak. 1901. december 13-án sikerült először az Atlanti-óceán fölött Anglia és Új-Fundland között drót nélküli üzenetet váltani Marconinak és munGUGLIELMO MARCONI katársainak. Új-Fundlandban játéksárkány emelte magasba az antennát. Az üzenet csupán egy , S" betű volt, a vételi viszonyok sem voltak tökéletesek, ám ettől a kísérlettől mégis kénytelenek voltak a legmakacsabb kétkedők is elhallgatni. Mert ilyenek akadtak a szakemberek és a laikusok között egyaránt. Orvosi „szaklap" is tárgyalta például azt az elterjedt hírt, hogY „Marconi drót nélküli hullámai” fogfájást és más betegségeket idéznek elő. Marconi szerencsés egyéniség volt. Rengeteget utazott, és a világ majd' minden részén gombamód szaporodó szikraadó- és -vevőállomások felállítását, műszaki munkáját, beindítását segítette, irányította. A század első évtizedétől a fejlődést követni szinte lehetetlen. Sokakban megért már az a gondolat, hogy emberi beszédet, zenét is lehetne továbbítani drót nélküli úton. A század húszas éveiben pedig a képtovábbítás jelentette az új műszaki célt. Az első világháború után Marconi megvásárolta az „Elettra” nevű luxus yachtot. Lakóhelye, laboratóriuma, kísérleti adója, minden együtt volt e hajó, és munkásságának ebben a korszakában fordul újra a rövidhullámok kutatása felé. Azért mondhatjuk, hogy újra, mert ifjúkori első kísérletei is rövidhullámú kísérletek voltak. Marconi élete a szó legteljesebb értelmében zavartalanul sikeres volt. Mint Jacot és Collier róla írott könyvében olvashatjuk, azon kevés tudós közé tartozott, aki még saját hazájában is próféta volt. Tagja az olasz szenátusnak, az Akadémiának, tiszteletbeli kapitánya az olasz hadiflottának. A nemzetközi elismerésnek a csúcsa 1909-ben a Nobel-díj volt. A ma szupervevőiben, sztereo- csodáiban és miniatűr adó- és vevőkészülékeiben nehéz felismerni a kristálydetektoros ősöket. De minden jó és rossz rádióhírben, minden tökéletes sztereo hangverseny-közvetítésben ott van a Villa Griffo- néban először meqszólalt csenqő hangja és az újfundlandi állomáson felfogott „S" betű még bizonytalanul vehető három pontja, amely először qyőzte le az Atlantióceánt. KARÁCSONYI REZSŐ 22
