Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 1. szám
lyek mindegyikének formálásán érezhető, felismerhető az anyag-szerkezet-technikából eredő előre- formáltság. És egyre újabb és újabb anyagok, szerkezeti megoldások, technikák kapcsolódnak az előbbiekhez, hogy hozzájáruljanak az „új építészet” ilyen anyagi feltételeiből fakadó sokarcúságához. Az „új építészet" változatainak kialakításában nagy szerepe van az épületfajtáknak is, attól függően, hogy milyen igények kielégítésére szolgálnak, s ehhez milyen gazdasági lehetőségek szükségszerűségei, sőt kényszerűségei állnak mögöttük. Itt van például a tömeges igények kielégítésére hivatott lakás-lakóház (és együttes, városrész, település) építészet. A népgazdaság általános teherbírása és ebből a lakás-lakóház építésre fordítható összegek korlátái, általában mindenütt (nálunk különösen) a probléma megoldásának egyoldalú, mindenekfelett mennyiségi kérdéskénti kezeléséhez vezetett. E szemlélet szerint — hogy az elavulás, a háborús pusztítások, a népességnövekedés, az igények állandó differenciálódása, minőségi fejlődése következtében előállott, s egyre égetőbb lakásszükséglet kielégíthető legyen „olcsón” (ez persze nem azonos a gazdaságossággal) és sokat kell termelni. Emiatt pedig a lakások anyagi és szellemi minőségére — alapterületére, helyiségei számára, komfortjára, esztétikus arculatára - vonatkozó igények kielégítését csak bizonyos, szűk határok közt lehet megengedni, ez pedig az „új építészet” egyes elveinek érvényesítésében nem csekély korlátozásokat, sőt „ha- tályonkívül-helyezés”-eket követel. Ennek következménye a hagyományos építési módok továbbélése is, de az olyan, az előregyártás elvében egyébként korszerű házgyári technológia bevezetése is, mely bizonyos nehézségeket (munkaerő- hiányt, építésidő-növekedést stb.) időlegesen ugyan, de segít elhárítani. Mivel azonban épp az utóbbi miatt az említett korlátozások még provokálóbban jelentkeznek, a visszahatás még nagyobb lesz, mint a hagyományos építési módoknál. Előbb-utóbb tudomásul kell venni, hogy a tömeges lakás-lakóház építészetben az épület huzamos anyagi tartóssága és a használók életformájának gyorsuló változása közti ellentmondás csak úgy oldható fel — és az alapvető probléma csak úgy oldható meg —, ha az eddigi zárt és stabil épületeket eredményező építőeljárásokról (az ezekhez tartozó anyag-szerkezeti alapokról) nyílt és mobil eljárásokra (s az ezekhez szükséges anyag-szerkezeti alapokra) térünk át. Ez persze döntő módon meg fogja változtatni az építészet e fajtájának arculatát is, az egyhangúságtól, ürességtől a sokszólamú változatosság, sőt folyamatos változás irányában. Egy másik nagy fontosságú épületfajta az ipari építészet alkotásainak csoportja. Amíg a tömeges lakásépítésben a gazdasági szükségszerűség általában az emberi élet (hogy így mondjam:) technológiájának megnyirbálását követeli — ha csak időlegesen is —, ugyanez a szükségszerűség az ipari termelés állandó mennyiségfokozása és főleg minőségszínvonal-emelése érdekében a különböző termelési technológiák legtökéletesebb kiszolgálását parancsolja az építészetnek. Az ipari építészet objektumai ezért többségükben teljesen az „új építészet" elvei szerint épülnek, a legfejlettebb anyagok, szerkezetek, technikák felhasználásával és az igények, funkciók viszonylag legtökéletesebb kielégítésével. Sőt, mivel az ipari termelés technológiái az emberi életformánál sokkal gyorsabban változnak, az ipari épületek tervezésében ma már egyre inkább tért hódít az az elv és gyakorlat, hogy nem az éppen legújabb termelési technológia alapján kell megoldani a feladatokat, pontosan követve az aktuális funkció „minden mozdulat”-át, hanem olyan univerzális használhatóságú épületeket kell emelni, melyek a szükségessé váló egyre újabb technológiákat egymásután képesek befogadni. Az „új építészet" jelenlegi összképét az egyedi építészeti művek teszik teljessé. Ezek az alkotások az épületfajták legszembetűnőbb csoportját képviselik az egész világon. Reprezentatív közösségi épületek - színházak, szállodák, még templomok, sőt luxusszállodák, villák stb. is — jelentik a kivételes feladatot, melyek megoldásában teljes mértékben érvényesülhetnek az „új építészet" elvei és módszere. Az „új építészet” sokarcúságának kialakulásában szerepet játszhat — játszik is - a táji, helyi adottságokból, sőt a népi hagyományokból származó hatás is. Ezért beszélhetünk ma skandináv, Amerikában brazil, Ázsiában japán „új építészedről. így válik teljessé az az igazság, hogy az új építészet nem stílus a stílusfogalom régi értelmében, hanem rugalmas — dialektikus — elvek és módszer újból és újból való alkalmazása az építészetben. MAJOR MÁTÉ 14 AZ INTERCONTINENTAL SZÁLLODA A DUNA PARTJÁN
