Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 1. szám
A századfordulón minden tizedik, napjainkban már minden negyedik-ötödik ember — ha nem is állandóan — szemüvegre szorul. A gyengén látót, a „vaksit", aki kisegítő eszközre kényszerül, tréfás, de oktalan csúfolódók sűrűn emlegetik négyszeműnek. Mióta illeszt üveget szeme elé az ember? Mikor tűnt fel a pápaszem, az okuláré, a látóüveg? Ocolu- sunk, azaz szemünk legkényesebb tulajdonunk. E 24 milliméter átmérőjű bonyolult műszer a természet legtökéletesebb alkotásai közé tartozik. Ha ép. Ha hibátlan. Ha még nem gyengült az orbita, a szemgödör befogta test sokféle alkotóelemének rugalmassága, azaz alkalmazkodóképessége. Bizonyára a régmúltban, őseink között is éltek közel-, távol-, tompalátók, akadtak kancsalok, de bajukra csak annyi orvoslás volt, mint a kancsal kisded szeme elé kötött, közepén kilyukasztott két fél dióhéj . . . Semmi. Plinius ugyan megemlékezik arról, hogy Néró csiszolt smaragdon át nézte a színházi előadásokat, cirkuszi viadalokat, de ez aligha lehetett szemüveg. Élettani, optikai ismeretek s üveggyártási tapasztalatok kellettek ahhoz, hogy e megjelenésében szerény, de rendeltetésében nélkülözhetetlen eszközt megalkossa az ember. A kezdet ködbe vész, s már aligha száll fel az átláthatatlan palást. Amit tudunk: a föníciaiak vagy az egyiptomiak használtak először mesterséges üveget — készítését tőlük függetlenül a kínaiak is föltalálták -, de a víztiszta, ragyogó fényű üveg előállítása először a velenceieknek sikerült. 1291-ben a tanács rendeletére Muranóba telepítik át az üveggyártókat, egy évtized múlva újabb rendelettel kívánják óvni, szabályozni az üveg előállítását, minőségét. Ahhoz azonban, hogy Muranó- ban szemüvegeket is készítsenek - mert 1300 körül már készítettek -, jó néhány tudós hozzájárult. Az arab Al-Hasan (996—1036), teljes nevén Abu Ali Mohammed Ben el-Hasan Ibn el Heitham el Basri mondja ki elsőként, hogy a szem nem sugárkibocsátó, hanem felfogó eszköz, s fölismeri a gömbsüveg nagyítóképességét. Az angol Roger Bacon (1214— 94), a doctor mirabilis, kit újra meg újra felügyelet alá helyeznek a váltakozó pápák, eltanácsolnak az oxfordi katedráról „csodás és titokzatos" kísérletei okán, fölfedezi az öregkori messzelátóságot kiegyenlítő domború — mai szóval konvex — lencsét. Petrus Juliani, a lisszaboni születésű pap, ki XXI. János pápaként viterbói palotájában egy szoba le- omló boltozata alatt leli halálát, Petrus Hispánus néven (1226—1277) orvostani munkákat publikál, s ezeket jórészt a szemgyógyításnak, a látászavaroknak szenteli. Azt, hogy végül is ki vagy kik ötvözték össze a tudományos meg az ipari ismereteket, s alkották meg az első szemüvegeket, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a XIII. század végén már létezett ez az eszköz, utalások maradtak fenn arról, hogy a domonkos rend kolostoraiban készítettek ilyeneket, sőt, ismerjük Alessandro d'Spina fráter nevét — 1317-ben hunyt el —, aki szemüvegeket csinált és rendtársainak szívesen adta azokat. Talán meglepő ezek után, hogy mégis ötszáz esztendő kellett a szemüveg tömeges elterjedéséhez, s arról csak a XIX. században beszélhetünk? Némi leegyszerűsítést megengedve: egy mai látszerész többet tud a látás mechanizmusáról és technikájáról, a látászavarok forrásairól, mint tudott Lomonoszov (1711—65), aki pedig a látás élettanának egyik legnagyobb kutatója . . . SZEMÜVEGEK A XVIII. SZAZADBÓL
