Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 3. szám
A mozinéző hajlamos azt hinni, hogy a film teremtette meg a geg, a montázs, az áttűnés mellett az ezerféle trükköt is. Valójában azonban a színház, pontosabban a dráma születésével egyidős a színházi trükk is. Az őskor egyszemélyes színháza, a varázslóé, a sámáné már ismerte a trükköt, hiszen misztikus, mágikus színházat játszott, amihez szükség volt szemfényvesztésre. Az ókori görög színpad trükkjei ben fontos szerepet kapott a több emeletes kőháttér, sőt a gép is, az emelődaru, ennek segítségével következhetett be a Deus ex machina vagy az akár harci kocsijával égbe emelkedő vagy földre- szálló isten (komédiában: ganajtúró bogár) látványa. Ismerték a forgószínpad előzményét, az ekküklémát is, s a bronteion néven emlegetett mennydörgésgépet. A hellenisztikus korban a színpad elkülönül a nézőtértől, s egyre inkább a látványosságok színtere lesz. A mai értelemben vett filmszerű látványosságnak a legkorábbi előzményeit itt kereshetjük. Továbbfejlesztették a látványosságokat előidéző gépeket, segítségükkel gyors háttér- és színváltozást tudtak produkálni, nagyon erős túlzással azt is mondhatnánk, hogy a filmbeli átváltozás, áttűnés primitív változatait idézhették elő. A latin színház megváltoztatja a görög színpad rendszerét, még mozgathatóbbá alakítja. Díszletet forgató gépek, színfalakat tologató szerkezetek, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy például egy házfalat széttoljanak, és a nézők az utcai kép után azonnal a házban játszódó jelenetet láthassák (akárcsak filmen!), emelő és süllyesztő berendezések, a görög színpadi mechanizmusok továbbfejlesztett változatai. Jó lenne ismerni a trükkök szerepét és előállítási módját az ókor és a középkor hanyatló színházi kultúrájában játszott naturalista darabokban, amelyekben akasztást, keresztrefeszítést, kegyetlen kínzásokat vittek színre (Plautus színpadán például szülést is láthatott a közönség), vagy pornográf, szexuális jeleneteket. A keresztény egyházatyák tiltakozása vagy Tertulliánus korholó szavai a látványosságokról írott müvében viszont már azt sejtetik, hogy a trükkök, a szemfényvesztések háttérbe szorulhattak, s a szerelmi jeleneteket, orgiákat, de talán a kínzásokat is természetben adhatták elő. Arra is van adat, hogy a színész belehalt a színpadi álkivégzésbe. A reneszánsz színház (majdnem ezer évvel a kora középkori színház üldöztetései után) nemcsak az ókori színdarabokat és színjátszást éleszti újra, hanem a színpadi trükköket is továbbfejleszti. A látványosság a kor követelménye. Nem kisebb egyéniségek, mint Brunelleschi és Leonardo da Vinci állítják a látványosság szolgálatába tehetségüket. (Leonardo Aragóniái Izabella számára hatalmas mozgó naprendszert szerkeszt, s a bolygókból kilépnek az istenek.) A hercegi, főpapi fogadásokon, ünnepi felvonulásokon fontos szerepet kapnak a szerkezetekkel előállított trükkök. A szemfényvesztés egyszerű kategóriájába sorolható a perspektivikus színpadi háttér, amely egysíkú festmény volt valójában, de a mélység-távolság benyomását keltette a nézőben. A commedia dell’arte színpadán aztán a régi trükköket is fölülmúló attrakciók jelennek meg. Levegőbe röpülő lovaskocsi (a reneszánsz kor ünnepi felvonulásainak fő attrakM ÉLI ÉS: UTAZÁS A HOLDBA JELENET JAMES WHALE GREEN HILL C. FILMJÉBŐL 34
