Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 3. szám
HAROLD LLOYD VESZÉLYES HELYZETBEN KING-KONG TRÜKKFELVÉTEL EGY MAGYAR FILMBEN dója a díszes kocsi!), a szökő- kúttá változó, üldözőit megré- misztő Arlecchino, vagy a burleszki jelenetet produkáló vízipuskacsata Rodomonte, Pierrot és Arlecchino között, már a néma filmburleszk nagy jeleneteinek előfutárai. A hőskor színházi trükkjei és a néma filmburleszk trükk- kavalkádja között azonban van még egy fontos láncszem, a tizennyolcadik századvég és a tizenkilencedik század nagyvárosi szórakoztató iparának: a bűvészszínházaknak és az illuzionista műsoroknak a története. A fényképezés és főleg a megmozduló fénykép, a film elsősorban azért érdekli a vásári mutatványosokat, az amerikai, az angol és a francia kávéházi illuzionistákat és bűvész- színháztulajdonosokat, hogy segítségével növelhetik-e elképesztően fantasztikus műsoraik repertoárját? Méliés, a franciák görög származású úttörője azért utazik Maskelnehez Londonba, hogy bűvészkedni tanuljon. Azért veszi meg Houdin özvegyétől bűvész—mutatványos—illuzionista—szemfényvesztő színházát, hogy ezt a szakmát folytassa tovább, s a filmtechnika lehetőségei csak ennek részeként érdekelték. Mit láthatott a közönség a múlt századi bűvészszínházakban? Keleti mágiát (a leghíresebb londoni mutatványosszínházat Egyptian Halinak nevezik), tündérjeieneteket, középkori rémdrámákat, zöld ördögöt, Belzebub fejét, mágikus girlandot, okkultista csodákat, kettéfűrészelt leányzót, tárgyak eltűnését és titokzatos előkerülését. Csakhamar fölfedezi Méliés: a film többre képes annál, hogy csak délutáni szeánszok, szellemidézések és asztaltán- coltatások olcsó szemfényvesztéseihez szolgáljon segédeszközül. 1897-ben Montreuil- ben hangárt építtetett, s e filmstúdióban képtelenségig komikus, elképesztően fantasztikus filmeket készített, tündérfilmeket és holdbéli utazásokat — világűrbe száguldó vonaton vagy rakétán egyaránt. Láthatók filmjein fölvonulások, híradók és tudósítások, tengeri csaták, hajók elsüllyedése és épületek összeomlása — részben helyszíni fölvételek alapján, részben maketten előállítva. Méliés véletlenül jött rá a legnagyobb trükkfölfedezésre, amikor egy alkalommal fordítva forgatta a filmet, és azt tapasztalta, hogy a víz fölfelé folyik a pohárból bele a kan- csóba, farkuk irányába szállnak a madarak, s hátrálnak a járókelők. Az eredetileg rajzművésznek készülő Méliés a rajzot is fölhasználja filmjeiben, bravúrosan kopírozza össze a filmfölvételt, a műtermi filmtrükköt a rajzos trükkökkel. Az a korlátlan trükklehetőség, ami a rajzfilmművészet jellemzője, már az ő szellemes megoldásaiban is fölsejlik. Rájött a kettős exponálás titkára, a lassított és gyorsított forgatás segítségével előidézhető furcsa, sőt képtelen mozgásokra. Az ősfilmek nemcsak Méliés, hanem Pathé és mások műtermeiben is fantasztikus, komikus, borzalmas, kalandos történetekkel lepték meg a közönséget. A filmburleszk többet nyújtott puszta trükköknél. Létrehozta a legfilmszerűbb komikus szerkezetet: a gégét, amelynek aztán szolgálatába állította a film formanyelvét jelentő montázst, áttűnést és a trükköket. A filmgegben a technikai trükk sohasem játszott uralkodó szerepet, mindig a komikus egyéniség, Max Linder, Fatty Ar- bucle, Mack Senett, Ben Turpin, Clyde Coock, Charlie Chaplin vagy Buster Keaton volt a geg jellegének meghatározója. De bármily ügyesek, akrobatikusan képzettek is voltak a hőskor komikusai, bizonyos cselekvéseket a filmtrükk nélkül aligha hajthattak volna vég re. Elképzelhetetlen, hogy Chaplin túlélje a repülőgéppel való lezuhanást filmtrükk nélkül. Buster Keaton sem sétálhatott volna a tenger fenekén búvárruhában, de átvágott légvezetékkel. És Harold Lloyd sem lebeghetett volna ég és föld között a filmtrükk nélkül. A legfontosabb trükkök közül megemlítjük az áttűnést, amely a film egyik jelenetéből úgy vezet a másikba, hogy az első lassan elhalványul, s a második fokozatosan fölerősödik. Az ünnepi asztalon például a hatalmas kacsasült áttűnik a mellcsont és a combcsont képébe, az idő múlását, a vacsorázok mohóságát érzékeltetve. A háttérvetítés korlátlan lehetőségeket teremt képtelen mutatványokra. A műtermi vonatablakban ülők mögött lévő vászonra vetítik a száguldó tájat, hegymászók mögé szédítő mélységet, de ki tudná fölsorolni a lehetőségeket, amiket még a háttérvetítés technikai fejlődése is megsokszoroz? A takarásos fölvétellel, amelyen a filmszalag egyik felét letakarták s 35
