Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 3. szám
A kékfestő meglehetős széles körű alkalmazást nyert a paraszti háztartások textiljei között. Legfontosabb szerepe a viseletben volt. A különböző mintázatú anyagokat, mint a csíkos, kockás, nagyrózsás, apróvirágú kelméket a vásárokon vagy a mesterek műhelyeiben többnyire az életkor szerint választották ki. A nagymintás anyagokat a fiatalok kedvelték, az apróbb mintákat a középkorúak, az egészen szerény, apró, sokszor nem is fehér, hanem kékmintás kelméket az idősek választották, mint korukhoz illőt. Népszerűek voltak a különféle kötények, fejkendők és vállkendők is. kékfestőben is érdekes módon kifejezésre jutott a nemzetiségi ízlés és színhasználat. A magyar vidékek lakossága a fehér, világoskék mintát és középkék alapszínt, a németeké az egészen sötét alapot és sötét aprómintákat, a szlovák, vend és horvát vidékek lakosai a sötét alapú, sárga és zöld mintás árukat vásárolták szívesen. A legnagyobb változatosság a szlovák lakta területen tapasztalható, ahol ezek mindegyike előfordul, sokszor egymás mellett is. A lakástextilek közül az ágynemű készült csíkos kék huzatokkal, máshol az ágyterítő zöld-sárga csíkozású volt, a fejpárna apró csíkos mintázatú, az ajtó kárpitja sötét alapon fehér mintázatú. Az asztalterítőkön a leggyakoribb díszítés a reggelihez terített asztal utánzata volt kávéscsészékkel, kannákkal, kiflivel, virágos szegéllyel. Máshol a kék-fehér mintázat együttese díszítette az ünnepi abroszt, vagy éppen a tulajdonos neve és az esküvő évszáma került a térítőre. A férfiak viseletében is helyet kapott a kékfestő. Aprómintás, vékony csíkos volt az ing anyaga, amit elsősorban a mesteremberek viseltek, így a kovácsok, lakatosok, no és természetesen a kékfestők, de a Rábaközben például a parasztemberek is szívesen hordták. A melleskötény pedig elmaradhatatlan tartozéka volt a mindennapi öltözetnek. Ugyancsak a férfiaknál találkozunk a csíkos szélű aprómintás zsebkendőkkel. Pápa körzetében az ugró szarvas mintázatúakkal, mint a Kluge-cég jellegzetes mintájával. A mintázat nélküli, ún. simakék vásznakból készül még ma is a hortobágyi csikósok bő ingje és gályája. A mesterséghez szükséges mintafákat részben maguk a mesterek, részben vándorló formakészítő legények, a múlt század második felétől pedig jobbára formakészítő központok, nagyobb műhelyek készítették. A XVIII, század és a XIX. század első felének mintafáit többnyire faragták, mégADAM ÉS ÉVA (XVIII. SZ.)
