Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 3. szám
pedig nagyobb foltfelületű mintákkal, míg az utolsó száz év mintafáit inkább rézdrótokból alakították ki. A mintakincs a mindenkori divathoz is alkalmazkodott. Természetesen tükröződtek a kékfestés mintakincsében a haladó mozgalmak is, mint például az 1840-es évek honi ipart pártoló Védegyletének, vagy a XX. század elején hasonló céllal alakult Tulipán-mozgalomnak nyomai is. Maga a „HONI", „HONI DIVAT", „NEMZETI”, „EGYETÉRTÉS" felirat, de még a magyar címer is megtalálható a ruhaanyagokon, csakúgy, mint Kossuth arcképe a kendőkön, vagy a Lánchíd rajza a zsebkendőkön. A győri Romanek-műhely mintái között ismerünk Széchenyi Istvánt ábrázoló darabot is. A honi mozgalom egyik jeles pártolója volt a sümegi Ramasetter Vince kékfestő, akinek készítményeit a „Honi dal"-ban énekelték meg: Honi szoknyám Sümegen lett festve Még a csók is jobban esik estve, Nem kell nékem többé Bécsi piros Jobb a Sümegi karton ablakos. Honi leszek én akkor magam is Honi lesz a íőkötőm, kapczám is, Honi lesz a koszorú fejemen Honi lesz a szerelem szivemen. R^amasetter mester modern polgári gondolkozásé, hazafias érzelmű ember volt. A szabadság- harcban tisztként vett részt. Sümegen újjáélesztette a fazekasipart, iskolát alapított, téglagyárat létesített. Vagyonát a város közcélú intézményeinek fenntartására hagyta. A kisebb kékfestő műhelyek már a múlt század végén hanyatlani kezdtek. Nem tudtak versenyre kelni sem a külföldi gyárak dömpingárujával, sem az időközben megerősödött vagy újonnan létesült hazai gyárakkal. A századforduló elszegényedése, majd az első világháború utáni gyors viseletváltás mind-mind siettette a kisebb műhelyek megszűnését. A két háború között a számuk 50 körül volt, 1945 után már csak feleannyi, napjainkban kb. 15 műhely működik még. A mintakincs átmentésére az 1950-es évek közepén tettek kísérletet a budapesti textilgyárak mintatervezői. Járták az országot, múzeumokban és műhelyekben lenyomatokat készítettek a régi mintákról, igyekeztek ihletet meríteni az úiabbak tervezéséhez. Széles választékkal, az alkalmazás lehetőségének gazdag és korszerű elképzeléseivel jelentkezett a 60-as évek közepén Bódy Irén iparművész. A lakástextil, a viselet, a strandruha, az ajándéktárgy, a reprezentatív dekoráció, térelválasztó függöny, mind együtt található munkásságában. Nemcsak arra törekszik, hogy a régi szép minták régi funkciójuknak megfelelően kerüljenek az asztalterítőkre, kötényekre, ruhákra, hanem a ma igényének megfelelően újszerű megoldásban, de mindig a kékfestő igazi hangulatának visszaadásával tervez, kivitelez még faliképsorozatokat is. A kékfestő mai széles körű alkalmazási területe azonban mégis inkább a viselet, a kisebb terítőkészletek, függönyök előállítása. Ilyen irányú törekvéseiért a „Népművészet ifjú mestere” címet nyerte el a csornai Frászt Pálné, a jászapáti Jakkel-műhelyből indult Bolyós András és felesége, Kovács Pálma. Az új irányzat követője a pécsi Bánó és a bácsalmási Skorutyák mester is. A még működő műhelyek már mind áttértek az indantrén festésre is, így a világosabb kék szín és a jobb színtartósság miatt gyorsan hódít a városi viseletben is. A fiatal lányok és asszonyok nyári ruhái, alkalmi öltözetei, de még a fiúk ingjei között is egyre gyakrabban tűnik fel a kékfestő. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a hagyományos minta- kincs és a modernség egyáltalán nem zárja ki egymást. DOMONKOS OTTÓ 32
