Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
fényét hogy eddig is mennyi kínom volt miatta. Balogh Vilma, Pintér Ferenc, Márer Gyurka és mind mindig akik körülem voltak, azzal hitegettek, hogy nékem dolgoznom kell, mert szerintük, különben értékek pusztulnának el, és azokat csak én tudom hozni, mert az én személyemhez kötöttek. De ők a legbensőbb barátaim voltak, belőlük a vak barátság beszélt csak — kell, hogy Mikes Bácsi, aki eddig is objektív tudott maradni, megmondja végre az igazat . . . OSVAT ERNŐNEK BECS, 1925. NOV. 14. I Igen tisztelt Szerkesztő Úr, nem tudom megállni, hogy föl ne keressem legalább evvel a levélkével. Mióta eljöttem, nyugtalanságom még jobban növekedett s káosszá égetett világomban egyedül a Szerkesztő úrral való beszélgetésem, futó beszélgetésem, az, amivel tájékozódni próbálok és próbálni merek. Mert kis dolog ez a dolog, de tőle függ minden cselekedetem, de tőle van minden „Jó volna”, de tőle nincs annyi nyugalmam, hogy elaludjak az alvók között. Pedig ha valahol olvasok valamit, nehéz láz ül a szívemre: ezt nem így kellett volna megírni, ezt még én is jobban tudnám megteremteni. És fáj, nagyon fáj, hogy miért nem szabad énnekem írnom, hogy miért én vagyok tehetségtelen, mikor annyi ember jár-kel az uccán és az őnekik nem fájna any- nyira; hiszen énnekem olyan sürgős. Hát igazán csak a két gyertya hiányzik fejem mellől? Hát igazán én vagyok az a rendetlen hálószoba, ahol senki se alszik, senki se csókol, senki se gondolkozik az egek kék színéről? Mert minden ablaka önmagába nyílik és nem lehet szellőztetni? . . . ...Szerkesztő úr, ne haragudjék, hogy ilyen udvariatlanul mutogatom fájdalmamat, de kell, hogy rögtön agyon ne lőjjem magam. Két verset is küldök, mert Szerkesztő úr hozta ki belőlem, azzal a pár szóval, és joga-kötelessége van hozzájuk. Ha torzszülöttek, én nem tehetek róla, én elhatároztam, hogy elvetélek mindent: mért mondta ön, Szerkesztő úr azt a pár szót, mért nem engedte, hogy vagy megöljek magamban mindent, vagy magamat küldjem földalatti barátaimhoz... . .. nagyon-nagyon kérem, hogy válaszoljon, de ne szánalommal, mert azt én is tudom, hanem igazságosan. JÓZSEF JOLÁNNAK BECS, 1926. Kedves Lucie, minthogy a transzdimenzió elsüllyedt a Szaturnusz gyűrűi mögött, itt lógok most az ég roppant kifeszített ejtőernyőjén, mely helyzetben a fentiekből következően normálisabb vagyok a reggeli szélnél és ekként a következő elvi kijelentéseket teszem: J. A norvég válogatott futbal csapat jön Bécsbe vendégszerepelni, mely katasztrofális következményekkel fenyegeti Ding an sich voltom, amennyiben fizikai kondíciómból kifolyólag egyesek szerint összetéveszthetnek a leggömbölyűbb „rúg- labdával". . . . . . Azt mondod, hogy a küldött vers nagyon szép, de — nem vers. És ezért ne haragudjak. 7. Egyáltalán nem haragszom, csak azon gondolkozom, hogy a te okos és szerető dinamódba hogyan kapcsolhatnám be veszedelem nélkül azt a váltóáramot, mely az én csarnokaimban az idők gyülekezetének szívéig, földjeimen pedig a vizek folyása elé világít . . . 2. Hogy ez nem vers. Ezennel ünnepélyesen kijelentem neked, hogy én nem verset akarok írni, hogy én nem törődöm azzal, hogy az én csókomat és ölelésemet vájjon tűzhányónak, gyufaskatulyának, vagy éppen csóknak nevezik-e. Én nem azért csókolok, mert azt csóknak nevezik és nem azért, mert az erkölcsös vagy erkölcstelen és nem azért csókolok így vagy úgy, hogy a szabályokat betartsam, vagy hogy másoktól különbözzem, tehát ne tartsam be. Nem állítom, hogy vers az, amit küldtem, de tudom, hogy költészet és állítom, hogy Pósa bácsi verse vers, mert megfelel a múltban élt versekről vett szabályoknak, de nem költészet. - A vers lehet költemény is egyúttal, a költemény is lehet vers egyúttal, de értékére soha nincs befolyással az, hogy — ha tényleg költészet — melyik kategóriába soroljuk . . . . . . Nekem semmi közöm a szabályokhoz, annál is inkább, mert a szabály arra való, hogy könnyeb9
