Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
ben megtanulja az ember az illető dolgot, és nem arra, hogy a fejlődést megakadályozza. Előbb jön József Attila, aki verset ír, aztán jön a tanár, aki a tanítás megkönnyítése végett megállapítja, hogy a József Attila-versnek a szabályai pedig ezek és ezek. Azután jön másvalaki költő és a periódus megismétlődik . . . . . . A te rádiód csak Budapestet adja néked és én Bécsben vagyok. De tudok egy módot, hogy engem is hallgathass: végy, alkoss egy rádiót a te szívedre és én kristályaimat, lámpáimat odaadom hozzá, hogy mennél erősebb legyen és meghallhasd a csillagok enyhe fényét, és hogy meghallhasd, hogy milyen szelíden hajlik a földre az ég. Hogy hangosabban hallhasd azt, amit látsz és ami messzire van. JÓZSEF JOLÁNNAK PARIS, LE 12 MARS Luciekém, rengeteg közbe jött dolog miatt nem adhattam, illetőleg elfelejtém föladni a levelet. Először is azért, mert egy táncosnő vőlegénye, a szamár, a szemem előtt agyonlőtte magát — minthogy a nő kacérkodott velem s én montparnassi szokás szerint a kávéházban vállán mertem tartani karomat. Sőt, majdnem letartóztattak az ügyből kifolyólag, mert csupán mi 3-an voltunk az utcán — a fiú, a nő meg én -, szerencsére azonban pont a lövés előtt lépett ki a kávéház ajtaján egyik német barátom . . . Ez után jött pedig az a soirée — mely másfél órája hogy befejeződött — szép és nagy sikerrel, különösen ami engem illet. — Azt hiszem, hogy kb. 2 héten belül egy berlini, rólam szóló német cikket prezentálhatok számodra. A Hont Feri egy József Attila-estét akar rendezni velem felesbe. (Tényleg mint ma este kiderült, elég sokat ismernek itt is.) Természetesen, csak akkor, ha ráfizetés nélkül, sőt nyereséggel megy a dolog — amit előre ki lehet tapasztalni, hogy elég nagy ismeretségi körünk hány jegyet tud elhelyezni ... . . . Korda Vince fest most különben, a kép gyönyörűnek ígérkezik, de nem én (érzésem szerint), hanem egy megdöbbentően szuggesztív félhülye van a vásznon eddig. S az a rémes, hogy nagyon hasonlít hozzám. GÁSPÁR ENDRÉNEK PÁRIZS, 1926. IX. 15. UTÁN . . . Természetesen elsősorban ,,a versről általában” van szó, illetőleg az új módszerű versekről s egyidejűén, de különválaszthatólag az általam ismert verset-produkáló személyről, tehát magamról. Ne félj, már nem nyafogok, hogy jó-e avagy rossz-e a vers, és hogy csu- daszép-e vagy csak gyönyörű. A magamrahagyottság oly sokat segített rajtam, hogy Fényes bácsi még meg is rőködnyödik tőle, ha leméri. 1. A romantika — mely Bécsben még lényeges alkatrésze volt érzéseim és ebből következően gondolkozásom struktúrájának — elillant belőlem s ami még megmaradt volna, azt akarattal fújtam széjjel. Azaz semmi sincs, amit megokolás nélkül leírnék csupán azért, mert tetszik, vagyis a „nekem ez tetszik, tehát" kategóriájából kivontam mint elsődlegesen (tehát csupán) hasz- nálandót a „nekem ez tetszik és megfelelő, tehát” kisebb kategóriáját.. . 2. Ezek után természetesen arra törekedtem, hogy minél tényszerűbben fejezzem ki az elmondandót, mégpedig a szimbólumi lehetőségek kizárásával .. . . . . 5. Verset most már oly komolyan írok, mintha sortüzet vezényelnék az elítéltre, vagy autót vezetnék a tüntetők között. Ha kezembe veszem a tollat, tudom, hogy pontosan megoldandó matematikai egyenlet előtt állok, és hogy ezt a vállalt, illetve szervezetem és fene tudja milyen erők által diktált stúdiumot legpon- tosobban kell megoldani .. . GALAMB ÖDÖNNEK PEST, 1928. APRILIS 30. Kedves Ödön, itt küldök néked két előfizetési ívet; ha nem nagyon terhel, most vizsgák előtt, úgy kérlek, nézz utána. Egyiket odaadhadd valakinek, aki segít ebben a nemes műveletben. Én igen jól vagyok, jelenleg, néha még eszem is. Azonban legalább lakásom van. Ezt azért mondom, mert legutóbb másfél hónapig csak úgy laktalanul éltem, magam sem tudom, hogyan. Azt állítják, hogy még mindig nem sikerült megemberesednem. Tehát ahhoz a fiatalemberhez, akit legutóbb megismertél és szerettél, számíts hozzá némi nyelvtudást, egy kis KORDA VINCE FESTMÉNYE tágabbkörű olvasottságot, és mindjárt előtted vagyok — ha nem nagyon feledtél el ... VÁGÓ MARTÁNAK PEST, 1928. SZEPT. 12. Drága gyerök, nyugodj meg, nem tanulok németül, inkább kocsiba fogom az ördögöt, az úgy is jobban illik hozzám. Ha tüzes is, a jó kocsis féken kell tartsa. Meg aztán annyi tájék van a világon, hogy az ember ördögvonta kocsi nélkül csak az Isten gyalogos férge, és gondolatai is csak járdán járnak. Sok mindenről írtál, de magadról a legkevesebbet. Hogy lelkesedsz a Breitner-házakért, jól tudom, magam is ösmerem őket, nemkülönben a Volksbadokat, ahol — minden kerületben van — magam is fürödtem hetenként háromszor. Ehelyett inkább rólad, lelkem fürdőjéről szeretnék hallani. Igaz, hogy ez sem igaz, mert csókolgatni szeretnélek — nagyon messze vagy és én szomorú vagyok. Szomorú vagyok és fáradt, tengek-lengek és botladozom, új felöltőmnek sem örülök. Nem vagyok tisztában semmivel, sok oktalan dolgot cselekszem; most hogy pénzhez jutottam, virágokat vettem, aztán elkeseredetten 10
