Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 3. szám
KRAKKÓI TORUN ÓRASZERKEZET, AMELY A CSILLAGASZATI HELYZETET IS MUTATTA ^Jí9í^PE> ■ * huyghens SZABÁLYOZHATÓ INGASZERKEZETE F ELHASZNÁLÁS AVAL KÉSZÜLT EZ A FRANCIA ÉBRESZTŐÓRA A XVII. SZAZAD 'elheClyezveELÉBEN' AZ INGA A SZAMLAP ELOTT VAN k i nthetj ü k; előbbinek a hordozhatóvá tételben, utóbbinak a pontosság első helyre állításában múlhatatlanok érdemei. 1509. november 16-án állították ki Peter Hele mesterlevelét Nürnbergben. Vasszerkezetű, tojás alakú tokban elhelyezett órái az akkori méretekhez képest parányiak voltak s tornyokban elhelyezett társaikhoz hasonlítva meglehetősen pontosak. A zsebóra feltalálója tehát ő, s majd másfél évszázad telik el, míg méltó örököse akad szakmai zsenialitásának. Igaz, az örökös az elődöt is túlszárnyalja. Christian Huyghens van Zuy- lichen 1629-ben született Hágában. Mechanikus, fizikus, matematikus, csillagász, Ingaórák című műve alapvető forrás nemcsak az órásoknak, hanem a fizikusoknak is évszázadokon át. Saját közlése szerint 1657. június 16-án szabadalmaztatta az ingaórát, amelyben nemcsak maga az inga volt új, hanem az is, hogy a nehezék nem köríven, hanem cikloid pályán mozgott. Ez utóbbi nagy szerepet vitt a pontosság növelésében, ahogy Huyghens másik megoldása, a felhúzás közbeni megállás kiküszöbölése ugyancsak. Opera varia, azaz Különféle munkák címmel összegyűjtött írásai köteteiben kétszáz oldalt szentelt az óráknak, s tény, hogy munkássága nyomán az órakészítés tudománya és művészete — mert akkor ráillettek e kifejezések — átlépte a bűvös határt: számlálni kezdte a másodpercet. Huyghens 1674-ben szabadalmaztatja és alkalmazza a hajszálrugót, óráin megjelennek a másodpercmutatók. Az angol Hooke 1676-ban feltalálja a horgonygátszerkezetet — az ún. anker- órát —, 1695-ben az ugyancsak angol Thomas Tompion elkészíti a cilinder — henger — órát, 1715- ben Graham az ingaórák ma is használatos gátszerkezetét, amelyet maga „nyugvó horgonyjárat"VIZÓRA, LEHETSÉGES, HOGY PERRAULT TERVEINEK F ELHASZNÁLAS AVAL KÉSZÜLT. - INGAÓRA SÚLYOKKAL KOMBINÁLVA (XVII. SZAZAD MÁSODIK FELE, LONDON) PERRELET SZABÁLYOZHATÓ INGAÓRÁJA, AMELY A MÁSODPERCEKET IS JELZI (PÁRIZS, 1842). - ZENÉLÖÓRA, AMELYET HARANG- ÉS SIPRENDSZERREL KOMBINÁLTÁK. VAN HOOF ANVERSI MESTER MOVE 1790-BŰL nak nevezett. A tudományos és technikai ismeretek beértek. Nem egyszerű dolgokat oldottak meg. I. G. Geiss- ler Lipcsében 1795-ben tízkötetes (!) munkát publikál az órakészítés művészetéről, s csupán gátszerkezetet több mint kétszázfélét sorol fel és ismertet! Ha ma szemügyre vesszük a legkülönbözőbb órákat és óraműveket — hiszen ez utóbbiak működtetik az automata játékokat éppúgy, mint a gépkocsik taxaméterét, de még a pokolgépeket is —, aligha gondolunk arra, hogy Huyghens éveket töltött az ingarúd hőtágulásának megszüntetésével, John Harrison — Graham tanítványa — egy életet a pontosabb hajózási kronométerek előállításával. (Fönnmaradt csúfneve is: Longitude Harrison, Hosszúsági Harrison. A megszállottság nem mindig élvez tiszteletet. . .) S említeni illik Pierre Le Roy nevét, aki kifejlesztette a hőtágulás nélküli lengőkereket és a szabad járatot, Louis Perrelet-et, aki elkészíti az első önfelhúzós órát, Pourraitot, aki 1766-ban bemutatja a stoppert... 25
