Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)

1973 / 3. szám

E műszerhez hosszú út vezetett, s változása nem­csak a technikatörténetnek, hanem a kultúrtör­ténetnek is fontos fejezete. A XIII. század végén alkotott kerekes órák, s főként azok gátszerkezete a műszaki ismeretek akkori csúcsát képviselte. Minőségében más időmérő alkalmatosság jelent meg s terjedt el viszonylag rövid idő alatt a gaz­dagok körében. Nemcsak technikai akadályokat gyűrve le, hanem szemléletbelieket is, hiszen min­den város a maga helyi idejét — a nap delelését — tartotta mérvadónak. Szeszélyes világ volt, annyi bizonyos. XIII. Gergely pápa — Lilius olasz csillagásszal és fizikussal, valamint a német Cla- vius matematikussal együttműködve — 1582-ben alkotta meg, hirdette ki az új, máig használt naptárt, de az órák még sokáig úgy készültek, hogy egyetlen mutatójuk huszonnégy számot járt körbe, a számok között egyenetlen távolságokat téve meg. Őseink ugyanis úgy gondolták, hogy nyáron hosszabb egy óra, mint télen . . . Fokozatosan jöttek létre, váltak egységessé az időmértékek. A görögök még tíznapos heteket számoltak, jó néhány népnél a hónap a Hold Föld körüli egyszeri forgásához igazodott, azaz 29 napos volt, s bár már az egyiptomiak 24 órás napot használtak, a perceket nem egyenlően osz­tották el. A rómaiak még hadizsákmányként vit­PAULUS HORN HATSZÖGO ASZTALI ÓRAJA KOLÖN PERCMUTATÓVAL (XVII. SZ.) VEKKERÓRA AGYÚVAL. AZ INGA A SZÁMLÁP ELŐTT MOZOG. A BEÁLLÍTOTT IDŐBEN FELNYÍLIK A DOBOZ TETEJE, AZ ÓRASZERKEZET MEGGYÚJT EGY GYÚJTÓZSINÓRT, AMELY A MEGTÖLTÖTT KIS AGYÚT ELSÜTI (NÉMETORSZÁG, XVIII. SZ.) ték magukkal a fáraók és főurak napóráit, s meghökkenve jöttek rá, hogy azokat — az eltérő földrajzi helyzet miatt — újra be kell állítani. S év­századokon át ez az állítgatás kísérte, jellemezte a mechanikus órákat, hiszen kitűnő eszköznek szá­mított még a XVI—XVII. században is az, amelyik naponta csak fél órát sietett vagy késett... a napórához képest. Mert az pontos volt. Csak ép­pen borús időben, szürkülettől hajnalig haszna­vehetetlen. A vízóra befagyott, a lerakódó vízkő miatt megbízhatatlanná vált, a homokóra nagyobb időegységek mutatására, számontartására nem bizonyult alkalmasnak. A mechanikus órákra igényt teremtett a változó élet. A kereskedelem, a közlekedés megkívánta az egységet. Marx azt írta: ,,A két anyagi alap, amelyeken a manufaktúrán belül a gépipar elő­készítése kialakul, az óra és a malom . . S meg­állapította azt is: „Az óra az első automata, amelyet gyakorlati célokra használtak fel; az egyenletes mozgás létrehozásáról szóló egész el­mélet ezen fejlődött ki." Valóban ilyen forradalmi szerepet vittek a zsineggel dobra erősített súlyok­kal működő toronyórák, csikorgó szerkezetükkel, az ingák, amelyek már a szobába is befértek, s a nürnbergi tojások, amelyek zsebben, tarsolyban lapultak? 1707-ben Sir Cloudsley Shovel tengernagy flot­GEORGE GRAHAM (1639-1714) KULCSRA JARÓ (1673-1751) CSENGŐS INGAÓRÁJA. VEKKERÓRAJA ANGLIÁBAN EGYIK LEGELSŐ ILYEN SZERKEZETŰ KONSTRUKCIÓ tája zátonyra futott. Négy hajó, kétezer ember, maga a tengernagy is odaveszett. Az ok: a pon­tatlan kronométer. Az angol kormány ezért húsz­ezer font jutalmat tűzött ki egy pontosabb eszköz előállítójának... A pályadíjat évtizedek múltán adták csak ki. Az Apolló űrhajóban kvarcóra mérte az időt, a Holdra lépő űrhajósok kronométerrel ellenőriz­ték tevékenységük program szerinti beosztását. Egy mai karóra 160—170 alkatrészből áll, 1600 munka­menet eredményét foglalja magába a tok. Hol kezdődött az az út, amely máig, az óra termé­szetes holmivá válásáig, s a hihetetlen pontos­ságú időmérő eszközökig, a kvarc- és atomórákig terjed? Kik léptek Henlein — vagy ahogy maga írta, Hele — Péter nyomába, akiről egy 1511-ben megjelent könyv így szólt: „Kevés vasból olyan órákat készít, amelyekben sok kerék van, súly nincs bennük, negyven óráig járnak, ütik az órá­kat még akkor is, ha zsebben vagy tarsolyban vannak elhelyezve"? Nem volt elődök nélkül való. Comino dá Ponte- vico olasz mechanikus 1482-ben kelt levelében már úgy szól az órarugóról, mint ismertebb dolog­ról. Néhány óraszerkezet is megörökítődött a régi fóliánsokon, így egyebek között Füiöp, burgundiai királyé, de mai, csendesen ketyegő, zümmögő vagy éppen hang nélkül járó óráink igazi szülő­atyjának Peter Henleint és Christian Huyghenst te­24

Next

/
Thumbnails
Contents