Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 3. szám
A századforduló táján — amikor Európa-szerte elterjedtek és kedveltté váltak a képes levelezőlapok — valaki véletlenül a lap képes oldalára ragasztotta a bélyeget. A képeslap történetesen Párizs látképét, a bélyeg a Diadalívet ábrázolta. A posta — hogy a bélyeget ne lehessen ismételten felhasználni — a levelezőlapra és a bélyegre ráütötte Párizs bélyegzőjét. Azonos kép a lapon és a bélyegen, a város neve a bélyegzésen — így keletkezett a ma már világszerte elterjedt hobby, a „carte maximum”, azaz „teljes”, illetve „analóg” Japok gyűjtése. A képeslap, a bélyeg és a bélyegzés együttesének kialakítása számtalan variációs lehetőséget rejt: hiszen minden egyes carte maximum alkotás a maga nemében. A gyűjtő leleményességén, fantáziáján, ötletességén, földrajzi, történelmi, művészettörténeti jártasságán, lexikális ismeretein múlik, hogy megtalálja-e annak a helynek a bélyegzőjét, bélyegképét, ahol például a mű — szobor, festmény — alkotója született, élt vagy meghalt, sikerül-e felkutatnia a képeslapok és bélyegek között az azonos alkotásokat ábrázolókat, fölkeresni a múzeum vagy képtár alkalmi postahivatalát, ahol a mű eredetijét őrzik, kivárni a napot, amikor az ábrázolt személyiség születésihalálozási éve szerepel a bélyegző dátumrészén, hogy csak néhányat említsünk a számtalan variáció közül. A carte maximum alkotásának szabályairól még viták folynak, abban azonban valamennyi eddig kiadott ismertető megegyezik, hogy a képes levelezőlapot nem helyettesítheti a bélyeg lefényképezése, s kizárólag szabályos, kereskedelmi forgalomban is kapható, hátlapján levelezőlapnak kiképzett lap fogadható el. Az utóbbi esztendőkben a Magyar Posta és a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata együttműködése révén egyre több képeslap-bélyeg együttes kerül forgalomba. Ezek közül mutatunk be néhány ötletes carte maximummá képzett lapot. KÁLNAI ISTVÁNNÉ
