Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 3. szám
szecesszió teljében — bár abból máris kiemelkedően — épített lakóház, szintén Párizsban, a rue Franklinon alkotója Perret, a „vasbeton-építészet atyja”. Az „új építészet” előzményei közé tartozik, az Amerikában sűrűsödő kezdeményezések közül, Sullivan tevékenysége. Ö mondja ki, hogy egy időre fel kell hagyni az épületek díszítésével, s a figyelmet a mindennél fontosabb szerkezeti, technikai problémák megoldására kell fordítani. Ez nyílt állásfoglalás volt a historizálás, sőt a szecesszió erősen díszítő változatai ellen. Ennek az állás- foglalásnak jelentős példája, Sullivannak a századfordulón megépített chicagói Carson, Pirié, Scott és Tsai áruháza. Amerikai előzmény Sullivan tanítványának, Wrightnek munkássága is. Európában még eleven a szecesszió, mikor Wright megépíti első családi házait, melyek nemcsak a historizálás, hanem a szecesszió stílusjegyeitől is mentesek, másrészt az első — mai értelemben vett — funkcionális megoldások. Ilyen épülete például a század első évtizedében emelt Roberts- ház, River Forestben (Illinois). Sullivan és Wright hatását európai építészek hozzák „haza” még a szecesszió idején. Közülük Loos osztrák építészetteoretikus már odáig fokozza Sullivan álláspontját, hogy „a díszítés bűn”, s ezt az általa tervezett épületeken — szinte a szecesszió teljében — deklarálja is. Ilyen épülete Bécsben a Steiner-ház (1910). Az „új építészet" tényleges keletkezésének legBÉCS: STEINER-HÁZ (1910). LOOS MOVE fontosabb forrásai közül első az orosz-szovjet avantgarde, már a század tízes éveinek kezdetétől, aztán időrendben a holland de Stijl-mozga- lom, a német Bauhaus és egymagában a francia Le Corbusier következik. E források aztán a svájci La Sarrazban — 1928-ban — alakult CiAM (Congres Internationaux d'Architecture Moderne = az Új Építészet Nemzetközi Kongresszusa) gyűjtőmedencéjében egyesülnek, hogy ennek kongresszusain kristályosodjanak ki az „új építészet” elvei és módszere. Moszkvában a három nagy kezdeményező közül FELHŰVASALÓ (TERV. 1924). LISSZICKIJ MOVE ■ kettő nem építész: Malevics, aki a szuprematiz- mus, és Tatlin, aki a konstruktivizmus formakísérleteivel hat az építészet alakulására. A harmadik, az építész Lisszickij is inkább kísérletezik, épülettervei nem valósulnak meg. Egyes grafikai-festői művei épületek felülnézeti rajzaira emlékeztetnek: épülettervei közé tartozik viszont a híres Felhővasaló is. A szovjet avantgarde építészet kezdeményezői azonban nemcsak a formák megújításában látták a szocialista építészet megteremtésének útját-módját, hanem a tartalmak megújításában is. Ennek legbizonyítóbb példája, hogy — azonnal! — meg akarták változtatni az ember életformáját, s ezért bizottságot alakítottak az UTRECHT: SCHRODER-HAZ (1924). RIETVELD MOVE ún. kollektív házak típusainak kidolgozására. Ezek lényege: a lakóházakban az individuális élet feltételeit általában csak két együttélő ember számára kell a minimumra redukálva biztosítani, a minimum felettieket pedig az épületen belüli közösségi helyiségekben — étterem, konyha, társalgó, csecsemő- és gyermekotthon stb. — kell egyesíteni. Hogy az „új építészet”-nek első szovjet periódusában — a harmincas évek elején — meg kellett buknia, az részben az ilyenféle új tartalmaknak, miként az új formáknak is, a társadalom túlnyomó többségét elriasztó voltára vezethető vissza, de arra is, hogy a kor szovjet építőipara képtelen volt megbirkózni az új tartalmak és formák igényelte új technikai megoldásokkal és az egyszerűség követelte tökéletes kivitelezéssel. A de Stijl forrása a néhány évvel idősebb oroszszovjet avantgarde forrásával kommunikált, hogy aztán összeszűrődjék a két évvel fiatalabb Bau- hauséval. A de Stijl mesterei közül is hármat emelnék ki, ismét két festőt és egy építészt. A festészet is valamivel előtte jár az építészetnek, hogy azután kölcsönhatásban keressék az újat, sőt az egyesülés lehetőségét. Az egyik festő, Mondrian eljutott az ismert elvont geometrikus síkkompozíciókig, melyek nemcsak az „új építészet” formai megoldásaira (homlokzatok alakítására, ablakok osztási módjára stb.) hatottak, hanem például a tipográfiára is. A másik festő, van Doesburg piktúrájában, teóriájában közel állt Mondrian- hoz, de még erőteljesebben kereste a kapcsolatot az építészettel. Egyik képe, az Orosz tánc szer16
