Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
A rhodoszi kolosszus Időszámításunk előtt a negyedik században nagy győzelmet arattak a rhodosziak: elűzték a szigetet ostromló Demetriosz Poliorke- tesz makedón királyt. A hátrahagyott ostromlófelszerelést eladták, s annak árából egy 30—40 méter magas, 70 tonna súlyú ércszobrot öntettek. A Héliosz napistent ábrázoló óriás a kikötő bejárata fölött állt, két hatalmas kőtalapzaton; felemelt kezében égő fáklyát tartott. I. e. 279-ben készült el a nagy mű, de csak ötven évig állt a helyén. Földrengés döntötte le, csak a két lába maradt a kőtalapzaton. A szobor roncsait később eladták egy edesszai kereskedőnek, aki a beolvasztásra szánt ércet 900 tevén szállította el. Újabban felmerült a terv, hogy idegenforgalmi érdekességként újra elkészítsék a rhodoszi kolosszust - bár pontos rajz vagy leírás nem maradt róla —, de sokan ellenzik a megítélésük szerint művészietlen óriás felállítását. AZ ELKÉPZELT RHODOSZI KOLOSSZUS RAIZA ILYEN LEHETETT AZ ARTEMISZ-TEMPLOM Artemisz temploma Ephezoszban Kisázsia nyugati partján állta vadászat istennőjének, Artemisznek csodálatos temploma. Plinius leírása szerint 127 oszlop és gyönyörű szobrok díszítették a 73 X 141 méter alap- területű hatalmas építményt. Herosztratosz, a jelentéktelen ephezoszi, aki nevét valamilyen feledhetetlen tettel akarta megörökíteni, i. e. 356-ban (Nagy Sándor születésének éjjelén) felgyújtotta városa díszét, az Artemisz- templomot. A monda szerint Dinokratesz, Nagy Sándor híres építésze, építette újjá a régi tervek alapján a szentélyt, melyet végül i. sz. 262-ben a gótok semmisítettek meg. A múlt század végén az angol J. T. Wood hétévi kutatás után, a mai Izmir közelében, megtalálta a templom alapjait. Az ásatások bebizonyították, hogy Plinius állításai nem voltak túlzottak: az Artemisz-szentély valóban korának egyik csodája volt. Az alexandriai világítótorony Az ókor egyik legnagyobb technikai vívmányának tartották azt a világítótornyot, melyet i. e. 300-280 között épített két görög építész, Szosztratosz és Knidosz ai egyiptomi Alexandria kikötőjének bejárata előtt, Fárosz félszigeten. A legendák szerint Szosztratosz évekig kutatott olyan építőanyag után, mely a tengervíznek legjobban ellenáll, s végül hatalmas üvegtömbökre állította a tornyot. A négyszögletű alépítményről emelkedett százméteres magasságba a nyolcszögletű, karcsú torony. Éjszakánként a legfelső emeleten fával és szurokkal táplált tűz világított. 1375-ben földrengés tüntette el a világító- torony maradványait. A fárosz szó azonban világszerte őrzi az alexandriai Fárosz emlékét. A KÉPZELETBEN REKONSTRUÁLT FÁROSZ RAJZA 36
