Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
A KÖZEGÉSZSÉGÜGY MEGALAPOZÓJA „Született Pozsonyban 1773. május 11-én. Az orvosi tudományokat Bécsben és Pesten hallgatta, és ez utóbbi helyen 1799. augusztus 16-án orvos- doctorrá avattatott. . . Nagyhasznú orvosi munkássága által szerzett érdemeiért több fejedelemtől kitüntetésben részesült és számos tudós társaság által taggá választatott. Rövid idei betegség után 1840. február 12-én halt meg." Hőgyes Endre mindössze 13 sorban foglalta össze_Len- bossék Mihály életét a budapesti egyetem orvosi karának történetéről 1896-ban megjelent művében. Igaz, Lenhossék mindössze tíz évig volt a pesti egyetem professzora, és nem is egyetemi tanárként vált Európa-szerte ismertté. A közegészségügy, a járványos betegségek érdekelték elsősorban. Még meg sem száradt a tinta orvosi oklevelén, amikor (1799-ben) Esztergom megye főorvosává nevezték ki. Tíz évig viselte e hivatalt — amely nemcsak a megye közegészségügyének irányítását jelentette, hanem tevékeny gyógyító munkát is. * 1798-ban jelent meg Edward Jennernek az emberiség számára oly nagy jelentőségű könyvecskéje a himlőoltásról. Első ízben nyílt reális lehetőség egy pusztító járvány leküzdésére. Magyar- országon Bene Ferenc végezte az első nyilvános himlőoltást 1801. augusztus 27-én, és Lenhossék, a fiatal megyei főorvos októberben végrehajtotta az első tömeges oltást: 600 embert oltott be himlő ellen. 1808 végén a pesti egyetem élettantanárává nevezték ki, innen a bécsi egyetem hívta meg és ott hat esztendeig vezette az élettani tanszéket. Életcélja 1825-ben teljesedett be, amikor Magyar- ország országos főorvosává nevezték ki. Ezzel ő lett az orvosi fakultás igazgatója — az orvosképzés irányítója —, valamint az orvosi kar (amelybe az ország valamennyi orvosa tartozott) elnöke, egyben a helytartótanács tagja. Ez a tisztség körülbelül megfelelt a mai egészségügyi miniszterének. Tizenöt évig állt ezen a poszton, és fontos rendeleteket dolgozott ki, amelyek helytartótanácsi rendeletekként jelentek meg. Az elsők között jelent meg az 1826-ban kelt orvosi díjszabás, amely első ízben határozta meg az orvosoknak fizetendő díjakat. 1829-ben megjelent az első magyar nyelvű „budai gyógyszerárszabás”. Ugyanebben az évben alkotta a himlőügyi szabályzatot, amelyről Gortvay György orvostörténész így ír: „gondos szerkezete, tudományos színvonala, kiváló szakirodalmi utalásai és egyéb megjegyzései által talán napjainkig legszebb példája annak, amit régen magyarázó körrendeletnek neveztek”. * Az Indiából elindult kolera 1829-ben elérte az európai Oroszországot és a következő évben a lengyel határt. Lenhossék 1830 decemberében „Legfőbb Parancsolat következésébe szereztetett” rendeletet adott ki a „ragadós epekórság” (ahogyan a kolerát nevezték) tárgyában. Az intézkedések „az egészségre ügyelő összes hivataloknak” szóltak, céljuk az volt, „hogy a cs. kir. ausztriai tartományoknak határai a cs. Orosz birodalomban dühösködő járvány epekórságnak berontása elől bátorságba tétessenek és beronthatása esetében elterjedése meggátoltasson”. Az intézkedések hasonlók voltak a pestisjárványok idején alkalmazottakhoz. Akkoriban azonban még nem ismerték a fertőző betegségeknek sem az okát, sem megelőzésük, leküzdésük módját, így a kolera 1831-ben betört az országba. * A múlt század elején a veszettség is gyakori és szinte kivétel nélkül halálos fertőző betegség volt. A helytartótanács a XVIII, századtól kezdve többször adott ki rendeletet a betegség elleni védekezésről. Az intézkedések közül egy volt hatásos: a veszett és a gyanús állatok elpusztítása. Lenhossék 1837-ben terjedelmes könyvben foglalta össze a tapasztalatokat: leírja a kórképet, a megelőzés módját, a gyógyszereket — amelyek közül nem egy többet ártott, mint használt. iH&OMÜÍ jbíS&UMíX '■ ■,y > ’ - /i' ’,//y > ,-/j/A> J,/ > &, —-/vT- 1 //<*!*> 'M ICH AEE LBBÍHOMSEK / r- . /i , / . ''' ■/V- Ó*' /'■ ■/*.x/m i n/.- .'Zti./yY * rit* ‘ .... ' ' r Z//f*/ V? -.....- Jf ' •> /*>• "V. /. Lenhossékról kortársa, Kátai Gábor — maga is megyei főorvos — így ír: „mohó és erőszakos eszközökkel élt célja érésére”. Azonban Lenhossék „erőszakosságának” az eredménye volt az, hogy 1840-ben 427 orvos és sebészmester, valamint 324 gyógyszertár állt a hazai közegészségügy szolgálatában „közorvos”, illetve „közgyógyszertár" formájában. És ha ehhez hozzátesszük, hogy 1830-ban elrendelte, hogy az egészségügyi köz- igazgatás térjen át a magyar nyelv használatára (addig a kórházi iratokat is latinul vagy németül írták), elmondhatjuk, hogy Lenhossék Mihály alapozta meg a magyar közegészségügyi szolgálatot. Fia, József és unokája, ifj. Lenhossék Mihály követték példáját: ők Magyarországon a korszerű anatómia megalapozói. SZÉKELY SÁNDOR 22
