Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)

1973 / 1. szám

Nem vonatkoztatható el kora Ma­gyarországától ez a megjegyzé­se: ,,Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e ér­tékeinek megbecsülői.” Senki író, költő nem nyilatkozhatott szebben Egrynél a Balatonról: ,,A Balaton a természet örömköny- nye. — A Balatont a szegény halászok avatták szentté. — A Balatonnak nincs hétköznapja. — A Balaton terében a legközönsé­gesebb dolgok is felmagaszto­sulnak." Végül csak művészi hit­vallását idézzük: ,,A látottakat ismertté, az ismerteket tudottá, a tudottakat élménnyé, az élmé­nyeket magasztossá kell tennünk, hogy művészetet hozhassunk létre.” Egry a háborús években kisisko­lásoknak készült irkákba jegyez­te fel gondolatait. A kézírást rendre-sorra megszakítja, felvált­ja a ceruzával, ritkán tussal oda­vetett vázlattömeg, néha a gon­dolatok, naplójegyzetek illusztrá­ciójaként. A hatvanadik eszten­dőn túl, egyre betegesebben, mozaikterveket rajzolgat, a hábo­rú borzalmait magukkal hurcoló menekülőket, s gyakran felidézi régen megfestett remekeit né­hány odavetett ceruzavonással. A néhány bemutatott rajz talán ehelyütt is érzékeltetni tudja azt a sajátos alkotásmódszert, aho­gyan szövegről rajzra átváltva gondolkodott tovább a művész, akit egész életében nem hajtott más, csak ,,a megrögzíteni vá­gyása a dolognak . . ,,A művész kétszer éli az életet" — írja Egry. „Egyszer természet­ben, egyszer alkotásaiban." Mű­vészetét csodálva, gondolatait olvasva — Egry József közöttünk éli azt a bizonyos második életét. ÉRI ISTVÁN 15

Next

/
Thumbnails
Contents