Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
Egry József kis füzetekben írt önéletrajzának, gondolatainak és az ugyanott található rajzai egy részének közzétételére most jött el a legalkalmasabb időpont. Egykori badacsonyi otthonában ez év nyarán, a művész születésének 90. évfordulóján nyílik meg az Egry Emlékmúzeum. A látogató itt, születésük helyén találkozhat a művekkel és közelebb juthat a művészhez, az emberhez is. Ehhez segíti hozzá majd az Egry Breviárium is, melyben megnyilatkozik maga a „Piktor”. Keresztury Dezső az évtizedekre nyúló barátság és őszinte tisztelet hangján írt sok ismeretlen momentumot tartalmazó bevezetőt a könyvhöz. A Breviárium legmegrázóbb része a művész önéletrajzi töredéke, melyben gyermekkorát, pályakezdését írja le. „Ezt az életkrokit magamról nem azért kezdem és próbálom, mintha magamnál érdekesebbet nem találnék ... a megrögzíteni vágyása a dolognak, akár színben, vagy így, írás-emlékekben . . . Ebben segítségemre voltak a hosszú téli esték, nyavalyás, beteges voltom ... Kivált Badacsonyban, ahol sokszor télen úgy tűnt, mintha a nap nem is kelt volna föl. Festeni, dolgozni a kis szobában alig tudtam, lehetetlen sötét volt... az örökös büdös petróleumlámpa, szélsüvítés, kutyavonítás, adóhátralékok közt sok olyanra fanyalodik az ember, amit egyébként utál.” Ezeket a sorokat az 1920-as évek második felében írta. Az önéletrajz — többszöri változat után - végleges formában is elkészült, de soha nem került a nyilvánosság elé. 1944-ben, a művész budapesti műteremlakásának szét- bombázásakor, jelentős számú és értékű festményével együtt elpusztult. — Egry öregkorára, csaknem húsz évvel az első vállalkozás után, közel azonos körülmények közt élve újra nekilátott, hogy a megmaradt vázlatok alapján megírja pályafutásának történetét. Ez is töredékes maradt, talán Egry maga is annak szánta. A kockás füzetbe írt cím legalábbis ezt sejteti: „Pesten elégett följegyzéseimre visszaemlékezés részletekben." Legterjedelmesebben élete első 25 évére, az 1908-ig tartó időszakra emlékezik, kíméletlen őszinteséggel. A nyomorból, elesettségből feltörekedni kívánó, de származását, emlékeit soha elfelejteni nem akaró művész önvallomásából egy eddig ismeretlen arc rajzolódik elénk. De érthetővé teszi a zárkózott, egy életen át tartó betegségével kínlódó, megnemér- téssel és létbizonytalansággal küzdő embert, akit igazán még legjobb barátai is alig ismertek. És érthetővé teszi a művész szárnyaló életörömet, a természettel való egybeolvadást sugárzó alkotásainak végtelen humánumát. A világtól elvonult, a társadalmi élettől elfordult festőt szokás volt egy időben a csak a maga kifejezési problémáival küzdő, önmagával foglalkozó egyéniségként elkönyvelni, önéletrajzi töredékei alapján már más képet alkothatunk róla. A tömörré fogalmazott vallomásai a művészetről, a természetről és különösképpen a Balatonról — művei mellett — még inkább az emberiséget szolgálni akaró művészegyéniségről győznek meg. Az Egry Breviárium értékes fejezete e gondolatok gyűjteménye. „Az igazi alkotó, mindegy, hogy milyen származású: proli vagy hercegi, a rangja isteni” — írja. lit- UUir* {-t 14
