Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)

1973 / 1. szám

te a magyar klasszikusok megújulásait korunk színházában, éppen úgy, aho­gyan a mai Moliére-előadások nem egy belső tulajdonsága a Hevesi-féle, egy­kori Moliére-rendezésekből öröklődött. Móricz Zsigmondban ő ébresztette fel a színpadi ambíciókat, nagy rendezőt ne­velt Horváth Árpádból, Oláh Gusztáv és Upor Tibor tervezői képzeletét ő serken­tette. Ez a páratlanul sokoldalú színházi mű­vész, aki nemcsak máig használatos, gya­korlati kézikönyveket írt színészeknek, elő­adóművészeknek s elméleti műveket szín­háztudósoknak, hanem drámákat is — az Elzevirt és a Császár és komédiást pél­dául —, nem lett színész e sok többleten kívül egy hiánya miatt sem. Különös racs- csolásáról előbb nem tudott, utóbb nem is kívánt leszokni. Pedig mindazok a szí­nészek, akiket a próbákon vezetett, tud­ták, tudják róla ma is, hogy egy nagy alakítóművész lappangott benne. Ezt a tehetségét akkor villantotta fel, amikor szerepelemzés, figuraértelmezés közben az elméleti magyarázatokat időnként ab­bahagyva, gyakorlatban, előjátszva mu­tatta meg a színésznek, hogyan képzeli el az alakítás, a játék egy-egy szóban nehezen, cselekvéssel könnyebben meg­magyarázható részletét. Van színész, akit az előjátszás sért, aki a rendező színész­munkáját, színészkedését kineveti. Hevesi Sándor előjátszásai újra meg újra meg­lepődést, szakmai elismerést keltettek a színészben, a legnagyobbakban, a leg­önállóbbakban, a legmakacsabbakban is. Újra meg újra színész pályatársat fe­deztek fel benne, az ő körükből, az ő vérükből valót. Hevesi Sándor csakugyan onnan való művész volt. Azzal a ritka többlettel, hogy a színház teljes szervezetének a vérkerin­gése járta át s ez a működése máig, halála után immár több mint egy ember­öltővel, életjelet ad a magyar színházi művészetben. MÁTRAI-BETEGH BÉLA ITN. A MŰVÉSZ KÉT ÉLETE lAtt*. Urí{^/ i/-** -1 i f M, ■> v"vvv H •„ / l/l <rÍUC-/ ! {. t/vuy ’S<- ^ vW '■ *-~kJ iA/ fu-6x *2+1,­Egry József remekművei, az utolérhetetlen, utá­nozhatatlan víz-, fény­ábrázolások, a Balaton csodás világát megörö­kítő festmények a szem­lélő elragadtatását vált­ják ki. önarcképei so­rának figyelmes tanul­mányozása pedig még inkább felkelti az érdek­lődést alkotójuk szemé­lye, egyénisége iránt. Az 1951-ben elhunyt Earv József után fenn­maradt egy nem túl ter­jedelmes, önéletrajzot, naplót, gondolatokat tartalmazó kéziratos ha­gyaték, melyet 1955 óta az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őriznek. Ezt a részben magánjellegű, intim fel­jegyzéseket tartalmazó kéziratot a művész öz­vegye azzal a kikötéssel adta át a közgyűjte­ménynek, hogy a későb­bi kutatómunka és pub­likáció — közvetlen örö kös nem lévén — csak Egry régi barátjának é ti sztéléjének, _Keresztury Dezsőnek a hozzájáru­lása alapján történhes­sék. 13

Next

/
Thumbnails
Contents