Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 4. szám
II az ,űj nagyjai Korunk „új építészetiét ismertető cikksorozatunk keretében ez alkalommal azt a tizenkét nagy építészt mutatom be néhány mondattal, kor szerinti sorolásban, akiknek a legelha- tározóbb szerepük volt az „új építészet” indításában, elvi megalapozásában, módszerének kidolgozásában és kibontakoztatásában. FRANK LLOYD WRIGHT (1869-1959) a legkorábban indult és a legsajá- tabb úton érkezett el az „új építészetihez, ennek egyéni értelmezéséhez. Családja Angliából jött, ő már az amerikai vidéken nevelkedett, s ez elhatározóan befolyásolta a természet és az anyag megismerésében és szeretetében. így jutott el az anyag- és szerkezetszerűség fontosságának megértéséhez, s így az „organikus” építészet többféleképpen magyarázott elvének vallásához. Már ennek kinyilvánítását megelőzve, kitűnő funkcionális megoldásokat csinál az ún. prériházak- ban. E vidéki családi rezidenciák a funkciócsoportok markáns különválasztásával és — rendszerint — a nappali lakótér körül szervezésével, a többnyire kereszt formájú alaprajzra épülnek fel, nyújtott lapos tömegformákkal, és jellegzetes, nagy kiüléés vitorlavászon járulékos szerkezeteivel hallatlanul dús fantáziájának bizonyítékai. A középületek sorában itt csak megemlíthetjük az S. C. Johnson and Son cég irodaépületét Ra- cineben (1936-1939), belső terében gombafejezetű támaszokkal, vagy a spirális főtömegű Guggenheim Múzeumot New Yorkban (terv: 1943— 1946, építés: 1956—1959). Élete utolsó évtizedében már a jövőnek tervezett, így egy 1600 m magas (Mile High) irodaépületet, melynek acélvázát kábelekkel kellett volna kimerevíteni. lege épületét (1936), az első olyan, szabad természetbe helyezett iskolát, melynek tantermei közvetlenül kapcsolódnak a külső térhez. Innen — Breuerrel együtt — végleg az USA- ba költözik. Mindkettőjüket meghívja a Cambridge-i Harvard Egyetem, s Gropius itt az építész kar vezetője lesz. 1946-ban megalapítja a TAC-t (The Architects Collaborative) és haláláig ennek keretében alkot. így tervezi többek közt egyeteme központi együttesét (1949—1950), és az USA nagykövetségi épületét Athénban (1961). Bármennyire jelentősek azonban épületei, nevét az építészet W RIGHT: PRICE TORONY HAZ (BARTLESVILLE) GROPIUS: LAKÓTELEP (SIEMENSSTADT) sű párkányokkal. Az 1902-1909 között felépített házak talán legjobb példája (a már említett Robert’s-ház mellett) a Robbie-ház Chicagóban (1909). Innen bontakozik ki Wright nagyszerű egyéni építészete a családi házak és a középületek sorában. Az előbbiek közül ki kell emelni a Vízesés-házat (1936, Pennsylvania), vagy saját házát Scottsdaleben (1938, Arizona). Az előbbi erdőben, vízesés felett, tömegeinek, szintjeinek, teraszainak játékával, utóbbi színes kő-beton konstrukciójával, fa WALTER GROPIUS-ró\ már volt szó, mint a Bauhaus alapítójáról, e műhelyiskolában megvalósított egyedülálló művésznevelő pedagógiájáról, és első, igazán elvei és módszere szerint épített művéről, a Bauhaus dessaui épületegyütteséről. Gropius Dessauból 1928-ban Berlinbe települ, ahol többek közt munkáslakótelepeket tervez, például a siemens- stadtit (1929, több építész, köztük a magyar Forbát Alfréd bevonásával). 1933-ban Angliába emigrál, ahol megtervezi az lmpington-i ColVAN DER ROHE: ÜVEG FELHŐKARCOLÓ MODELLJE
