Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 4. szám
....—.—r.......LE CORBUSIER: UNITE D' HABITATION történetébe a Bauhaus-zal írta be, és mindazzal, amit ez a fogalommá vált név magába foglal. M/£S VAN DER ROHE-1 is említettem már a Bauhaus-zal, illetőleg a Barcelonai Kiállítás német pavilonjával kapcsolatban. Már 1919—1920- ban acélvázas, üvegfalas magas- és vasbeton vázas középmagas házak építésének problémájával foglalkozik. Terveit, különösen az előbbieket, csak három évtizeddel később, az USA-ban tudja megvalósítani, ahová 1937-ben ő is áttelepül, és megkezdi nagy hatású alkotómunkáját. Ez az „új építészet" elveinek és módszerének követésével, speciálisan az acélváz és a függönyfal forma-deter- mináló erejével, a világosság, egyszerűség architektúrájában nyilvánul meg. És abban, hogy művei, miként az áramló terek rendszerében, a felületalakításban is a de Stijl mestereinek (Doesburg, Mondrian) kompozícióira emlékeztetnek. Amerikai művei közül a kis „áramlóteres" Farnswort-házat, Fox Riverben (1946 —1950, Illinois) és a Seagram Building acélváz-üveg felhőkarcolóját New Yorkban (1958) kell kiemelni. LE CORBUSIER, racionális építészetszemlélete mellett, fantáziája gazdagságában meghaladja elődjeit és kortársait. Emiatt hat nyomasztólag követőire és utódaira: nehéz megLE CORBUSIER: A GYAPOT SZÖVÖK SZÖVETSÉGÉNEK SZÉKHAZA (AHMEDABAD) szabadulni hatásától, s még nehezebb mást, jobbat csinálni. Ezért is mondják gyakorta meghaladottnak, holott nem ő, nem zsenije, szellemisége, nem elvei és módszere meghaladottak, csupán a művek, melyeket a maguk idején alkotott utánozhatatlanok. Le Corbusier a saját kora építészettörténetének egyik legnagyobb alakja, aki nagy jelentőségű „újításokkal" járult hozzá az „új építészet” győzelméhez. Az említett „öt pont”-tal mindenekelőtt. Ezek rugalmas értelmezése érvényes nemcsak az említett Villa Savoyra, hanem az ezt követő villákra, nagy lakóházakra és középületekre is. Le Corbusier gondolata a családi házak „tömbösítése”, vagyis a családi ház előnyeit biztosító egységekből végső fokon soklakásos, nagy épületek tervezése. Ezen az úton jut el ahhoz a kétszintes lakásmegoldáshoz is, melynél a nappali közös lakótér két szint magas, a többi helyiségek ehhez kapcsolódnak egy-egy alsó és felső szinten. így érkezik el az Unité d1 Flabitation megvalósításáig. Ennek prototípusát Marseille- ben építi meg (1947—1952) több mint 300 lakással és ezek közt húsznál több típussal, a variálás lehetőségeivel, mintegy 1500 ember részére. Itt valósul meg a „kollektív ház” első változata. Bár a lakások a teljes egyéni lakóigényt elégítik ki, az épületben egész sereg olyan közösségi intézmény működik (étterem, társalgó, bölcsőde, tornaterem, mosoda stb.), mely könnyít a háztartás nehézségein, és elősegíti a közösségi élet kialakulását. A szovjet — és a magyar — avantgarde kollektív ház tervei után három évtizeddel, a megvalósulás első óriási lépését jelenti ez. Le Corbusier rövidesen megépíti Ronchampban — a kis vidéki zarándokhelyen — a Notre Dame du Haut-kápolnát (1950—1954), ezt az egyesek szerint racionális szemléletének ellentmondó alkotást. Ez azonban tévedés. Egy kápolna funkciója — még ha anakronizmus is a XX. században — kétségtelenül az irracionálisba emelkedés igényét hivatott elsődlegesen kielégíteni. Bármily ellentmondásként hangzik is: egy kápolna megformálása akkor felel meg a racionális építészetszemléletnek, ha hatásában képes az átemelést az irracionálisba véghezvinni. Le Corbusier ezt a hatást, az építészet sajátszerűségéből a szobrászatéba átcsapás révén, gazdag plasztikus formálással, egyben a részmegmunkálás puritán leegyszerűsítésével éri el. Még egy együtteséről kell feltétlenül megemlékezni, s ez az indiai Chandigarhban épített kormányzati központ négy épülete és egy emlékműve (1952—1965). A merőben más feltételek, a más éghajlat, a kezdetleges építőtechnika, az anyagiak szűkössége ellenére Le Corbusier ugyanazoknak az elveknek és módszereknek alapján, mint eddig, ismét új arcú alkotásokat hozott létre. Az olasz PIER LUIGI NERVI, (1895-) műveiben, mérnök létére építész módjára teremti meg az anyagi és szellemi feltételek lenyűgöző egységét. Ő elsősorban a vasbeton nagyszerkezetek mestere. Alkotásai közül NERVI: VÁROSI STADION (FIRENZE)
