Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 4. szám
A római birodalmat, a Földközi-tenger medencé- ■^jének legnagyobb, összefüggő területtel rendelkező államszövetségét, kiváló technikával, gondosan kiépített műutak hálózata kötötte és tartotta össze. A Rómából kiinduló és Itália minden vidéke felé elvezető úthálózatot később az összes provinciákban is kiépítették. E mesterien kialakított műutak egyikén-másikán még korunk embere is közlekedik. Az ókori Kelet birodalmaiban, Asszíriában, Perzsiában az utak kialakításánál még csak arra ügyeltek, hogy a víz kárt ne tegyen az utakon, ezért kissé domborúan képezték ki azokat, s kétoldalt vízelvezető árkokat ástak. A görög utak már kövekkel voltak kirakva, de egyébként nem voltak kiképezve. * Az idők során oly sokféle megpróbáltatást kiálló római utak építői részére a tapasztalatokat — az Itália legrégibb korában uralkodó szerepet vivő, majd a rómaiakkal hosszadalmas harcokat vívó — etruszkok szolgáltatták. Ök építettek ugyanis először alapozott utat. Az etruszkok jól ledöngölt, vastag kavicságyra fektették az útburkoló lapos köveket. Az út felületét domborúra képezték ki, s kétoldalt széles, lapos kövekkel szegélyezték, hogy támasztékul szolgáljon az úttestnek. A kocsiforgalom az úttesten haladt, a szegélyeken pedig a gyalogosok. A római műutak ezt a módszert tökéletesítették tovább, elsősorban az alapozás megerősítésével. A rómaiak az út nyomvonalában előbb két kis párhuzamos árkot ástak, amelyek között a szilárd altalajig eltávolították a laza földet. Erre először döngölt földet hordtak, s erre épült a több rétegből álló alapozás. A kiásott útágyban egy vagy két sorba, mészhabarccsal megerősített nagy lapos köveket fektettek (stationer), erre mészhabarcsban durva terméskőréteget terítettek (rudus). A következő réteg — elsőrendű hadiutaknál — zúzott kőből és mészhabarcsból álló betonszerű anyag volt (nucleus), s erre fektették az utat burkoló lapos, jól összeillesztett köveket (summum dorsum). Ez a négy réteg 80—90 centiméter vastagságú volt. Az úttest, a kocsiút szélessége öt és fél métertől tizenöt méterig terjedhetett. A gyalogjárókat a kocsiúttól kb. 40 cm magas és 50 cm széles kő6
