Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2. szám
megtörténni, mi keresztények szégyenkezve vonulunk vissza, mert érezzük a prostituálást, a bűzt, az infámiát.” Az 1922-es második évfolyam még fokozottabban harcias. Néhány mélyen járó eszmefuttatás mellett minden szám nagy könyvismertető rovatot közöl, főleg a külföldi haladó szellem megnyilatkozásairól. A „Jegyzetek" rovat állandóan gyilkosán éles kis cikkek sorozatát közli a kurzus, főleg annak kultúrpolitikája ellen. Itt jelenik meg Révay József gúnyos hangú „dicsérete” a Pázmány Péter- egyetem „virtuskodó legényeiről", akik eltiltották katedrájától Alexander Bernátot, Beke Manót, Révész Gézát (és ennek a jegyzetnek íróját is). És itt jelenik meg a Szovjetuniónak kiadott Bokányi Dezső megható búcsúztatása, amelynek szintén csak pár mondatát idézhetem: „A kötél által való halálra ítéltetés súlyával, ötvenkét éves korában, több mint harminc évi küzdelemmel és szenvedéssel telített pártműködés után, koldusszegényen szállították Oroszországba... A háború és a forradalmak fásulttá tették az embereket a szenvedés iránt, de Bokányi tragikus sorsa kell, hogy megrázza az érző emberi szívek ezreit. Ecce Vir..íme a férfi, írja a halálra ítélt forradalmárról a rémuralom napjaiban. Gyűlnek hát a felhők a lap fölött ... A július—augusztusi szám házi halottat búcsúztat. Harmincöt éves korában meghalt Király György. „1920 meleg nyarán vasárnaponként Király György Nefelejts utcai poros levegőjű lakásában sokat tépelődtünk azon, hogy erkölcsileg lezüllött közviszonyainkban hogyan lehetne legalább a kultúra területén tiltakozni az ellen, ami itt folyik. Beleordítani az őrültek tömegébe, hogy ne tovább, mert ami van, az öngyilkosság .. Ne felejtsük el, hogy az egyéni akciók és a tömeggyilkosságok évei ezek. És ekkor néhány naiv ember bejelenti, hogy a jövőben már havonta kétszer akarja megjelentetni a Független Szemlét. Szépirodalmat kívánnak közölni és részletesen foglalkoznak majd színházzal, képzőművészettel, zenével. Egy-két ilyen kibővített szám meg is jelenik. Közli Móricz Zsigmond és Bródy Sándor elbeszéléseit, Szabó Lőrinc verseit és a fiataloknak is helyt ad. Az 1923. januári szám új címlapot mutat be: A kutya ugat, a karaván halad. Bekövetkezik, amit előre lehetett látni. A belügyminiszter a lapot betiltja. Erre februárban ugyanolyan külsővel, ugyanolyan címlappal megjelenik a ,,KultúrproblémákMár nem folyóirat, hanem „értekezések, cikkek, jegyzetek és kritikák társadalmi, irodalmi, művészi és politikai jelenségekről". Minden közleményért az írója felel. Kiadja Czakó Ambró. A betiltást kijátszani igyekvő sajtótermék megemlékezik arról, hogy Várnai Dániel képviselő interpellált a Független Szemle betiltása ügyében. Betiltják a Kultúrproblémákat is. A következő hónapban megjelenik a Március - ugyanazzal a címképpel. Vámbéry Rusztem bátran és félreérthetetlenül nagy cikkben bírálja a Károlyi-per törvényszéki ítéletét. Részletes ismertetést közöl a Március a Károlyikormány földreformjáról. És bemutatja, hogy milyen volt a hadi helyzet 1918 őszén, megsemmisítve ezzel azokat a vádakat, amelyek Károlyiékat akarták felelőssé tenni a front felbomlásáért. Ebben a füzetben olvassuk az alábbi jegyzetet is: „A kutya ugat, a karaván halad. Füzeteink címképétől sehogy sem nyughatnak. A művész, aki ezt számunkra megrajzolta, a minden mellékes mozzanat ellenére nyugodtan, biztosan előrehaladó tudományt, fejlődést akarta ezzel a képpel ábrázolni, anélkül, hogy akár a haladó karaván, akár az ugató kutya szerepét bárki számára is megjelölné. Vannak azonban olyanok, akik nem elégszenek meg ezzel az általánosító jelképezéssel és a szereposztás kérdését feszegetik. Pedig kézenfekvő a válasz. Aki a karavánhoz tartozónak tudja magát, az nem haragszik. Aki tehát haragszik, az nem a haladó karavánt vonatkoztatja magára.” Ez már a hatóságoknak is sok volt. Újabb betiltó végzésükben hivatkoznak arra, hogy az egyforma címlap bizonyítja: a tilalom kijátszásáról van szó. Áprilisban erre már karaván nélkül adja ki röpirattá változtatott lapját Czakó Ambró „Szabad Sajtó 1. szám" címmel. A második szám megjelenésére azután már végképpen nem kerül sor, mert a lapot előállító nyomdát a legerélyesebb megtorlással fenyegetik, így végződik a Független Szemle története. Azé a lapé, amely a magyar történelem egyik legsötétebb korszakában próbált világosságot teremteni az emberek fejében. A végleges betiltás után Czakó Ambró elhagyja az országot és többet nem is tér vissza. Kemény István Prónay igazságot szolgáltat. A Független Szemle 1922. januári számából
