Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2. szám

MéoMfadáCíi

'Az erdei vadméhek méze volt hosszú-hosszú időn át az ember legfontosabb édessége. A mézet gyűjtő emberi alakot őskori barlangfestmény is megörökítette. Valószínűleg ősi eredetű a mézes lepény formálásának szokása is. Egyes vitatott nézetek szerint némely mézeskalácsformák, pl. a szív, valamint az állatokat, bábokat, emberi testrészeket ábrázoló formák az ősi ember- és állatáldozatok szokásának maradványai. Majd évezredeken át kimutathatatlan a folytonosság. Az azonban bizonyos, hogy a mézhez, mézeskalácshoz régi időktől fogva babonák, misztikus hiedelmek tapadnak. Elmélyíti ezeket a méz étvágyat, vérkeringést fokozó

I. Lipótot ábrázoló forma, 1659.

Előkelő hölgy XVII. századi viseletben

20

Ádám és Éva, XVII. sz.

tulajdonsága is, amelynek eredményeként a régi gyógyászat is — újabb időkben a népi gyógykezelés is — sikerrel alkalmazza. A méz tulajdonságaiért a belőle készült süteményt is megbecsülték. A mézes tészta képlékeny és formatartó, szinte önként kínálkozik formálásra.

Az egyiptomiak mézes lepényt helyeztek halottaik mellé a sírba, a görögök Dionüzosz-ünne- peken osztogatták, a rómaiak már negatív plasztikájú cserépformákba nyomva árulták. A népvándorlás korában ismét megszakad az ismeretek szála. Még az sem bizonyos, hogy a középkori európai mézeskalácskészítés közvetlen folytatása-e az ókorinak. A hagyomány utal arra, hogy a középkorban szerzetesek készítettek mézeskalácsot. De valószínű, hogy ahol méz volt — a középkori Európában elterjedt a méhészet —, ott már a házi mézes lepény készítését is ismerték. Németországban korán iparosodott ez a mesterség. Itt már a XIV. században alakultak mézeskalácsos céhek. A faragott faformák eredetét is német területen kell keresnünk. A Rajna vidékén a XV.

században készítettek keményre égetett agyagba mélyített sokszorosító formákat. Valószínű, hogy ezek a későbbi mézeska- lács-faformák előképei.

A magyarországi méhészetről a XI. századtól vannak ismereteink. Adózási dokumentumok, középkori eredetű helységnevek (pl. Mizdó, Méhkerék, Mézesmái), urbáriumok, monopóliumok világítanak rá a méztermelés fontosságára. XVI. századi okirat említ először „mézes báb”-ot, s a XVII. századi szakácskönyvek már gyakran írnak le mézes süteményt, sőt megemlékeznek a mézeskalács faformájáról is.

Az első magyarországi mézeskalácsos céh 1619-ben vált ki a bécsi céhből és Pozsonyban alakult meg. A céh alapító okmányának későbbi másolata fennmaradt a Győri Városi Levéltárban. Az elsőt hamarosan több céh alakulása követte a régi Fel- ső-Magya rországon.

Az iparág működésének művészi emlékei a negatív fafaragású, többnyire dió- vagy körtefából készült faformák, ezek közül számos XVII—XVIII, századi évszámos és jelzett darab megmaradt. Az