Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2. szám

badulás, s néptelen, romos, régi fényére nyo­mokban is alig emlékeztető várost. Rombolással kezdődött az újjáépítés; 1702- ben a várfalakat bontják le, hogy helyet, tá­gasabb teret kínáljanak a városban megma­radt magyar családoknak, a betelepülő né­meteknek, szerbeknek. A lassan kezdődő, majd fokozódó ütemű építkezések újjáterem­tik a várost, igaz, új várost is teremtenek, mert a réginek minden kövét elbontják, az anyag — így rengeteg művészi kőfaragás is — az új falakat gyarapítja. Ezért, hogy egyet­len épségben fennmaradt középkori épület található ma a városban: a Szt. Anna-kápol- na. Az újjáteremtés elismeréseként 1777-ben Mária Terézia püspökséget alapít a város­ban, s bár 1843-ban a déli részt tűzvész pusz­títja el, a XVIII, és a XIX. század ismét a fel- emelkedés időszaka. Igaz, országközpont rangját örökre betemette a történelem, s Fe­jér megye rendjei hiába folyamodnak az 1825-ös pozsonyi országgyűléshez, írván, hogy a város ......az első öt magyar száza­dokban a Magyar Nemzet Szent Helye és a Nemzeti dicső Tetteknek Honnja" volt, e ran­got már nem szerezhette vissza sem Fehérvár, sem más város. Ez a rang már nem létezett. Sokáig tartott, míg a törökök Isztolni Belgrád- ja, ahogy Fehérvárt nevezték, s amelyről Evlia Cselebi neves utazó és író tudatta, hogy ,,. . . három fogadója van, továbbá szép für­dője, kétszáz díszes boltja”, ismét, s a szó mai értelmében várossá lett. Az egymás mel­lé helyezett metszetek — a város legelső áb­rázolása a Képes Krónikában lelhető fel — segítenek abban, hogy nyomon kövessék a város történetét. A török utáni vigasztalan kép a svájci és mainzi mesterek munkája kö­vetkeztében válik szebbé; F. B. Wernernek az 1730-as években készült metszete már for­málódó városképet mutat, amelynek főbb pontjait egyházi épületek határozzák meg. A barokk Székesfehérvár arculatának kialakítá­sában ugyanis az egyház játszotta a legfőbb szerepet, s azon belül a jezsuiták. Ok építet­ték a Nepomuki Szent János-templomot, amelynek freskói — C. F. Sambach munkája — gyönyörűen faragott szószéke — Bebo Károly alkotása —, s más berendezései, díszítései a kor legszebb műveivel vetekednek. Ez idő­szakban emelik a karmeliták volt templomát, amelynek freskóját Maulbertsch készítette, s a Szt. Istvánról elnevezett plébániatemplo­mot, amelynek szentélyét, főoltárát Mária Terézia udvari főépítésze, a késő barokk ki­emelkedő egyénisége, Hillebrandt tervezte. A magánházak között ma 56 olyat találni, amelyet a XVIII, században emeltek, közöttük a legrégebbit, a volt Megyeházát. A városban 113 becses emlék — 32 műemlék, 76 műemlék jellegű s öt városképi jelentősé­gű alkotás - őrzi az újjáépítő, s az azt kö­vető század nyomát. A Szt. Anna-kápolna mellé méltán sorakoznak e később alkotott remekművek. A Martin Grabner tervei alap­ján 1759—1778 között, a XIII. században emelt Szt. Péter és Pál-templom helyén fölépített székesegyház, mely egyhajós, orgonakarzatos belső terével a megbékélés nyugalmát áraszt­ja. A volt jezsuita rendház, amelynek falait 1744—1763 között emelték, a vele egyidőben épült templom, amelynek freskói, sekrestyé­jének remekbe faragott szekrénysora régen elporladt alkotók ma is élő üzenete. A város egyik legszebb műemléke, az 1760—1770 kö­zött épített Hiemer-ház, zárt erkélyével, meg- kapóan komponált homlokzatával, a kéteme­letes, kétatlaszos kapubejárójú, copf stílusú Zichy-palota, Fligt András szobrász háza, ba­rokk reliefdíszes kapujával az 1793-as esz­tendőből . . . Holt kövek mellé sorakoznak másféle nemes kincsek is. A régesrégi „oskola", amelynek tanárai között Pray György, Baráti Szabó Dá­vid, Ányos Pál, Virág Benedek, tanulói között Vörösmarty Mihály, Ybl Miklós, Wekerle Sán­dor található. Azután az ország egyik első ma­gyar színházának hosszú ideig otthont terem­tő elhatározás, amelynek eredményeként a „Székesfehérvári nemzeti játék színi társulat" a Győri-házban kapott otthont, s láttatta a kö­zönséggel Dérynét, Laborfalvi Rózát, állította színpadra — 1819. április 18-án — Kisfaludy Károly Tatárok Magyarországon című darab­ját, az első nemzeti drámát. . . Épít itt Pollack Mihály s Ybl Miklós — előbbi keze nyomát viseli magán a többi között az új Megyeház — 1862-ben, 1874-ben és 1882-ben ásat itt Henszlmann Imre, s föltárja a királyi bazilika jórészét. 1879-ben a város rendezi meg az országos ipari kiállítást, századunk harmincas éveiben Lux Géza és Kotsis Iván végeznek feltáró és helyreállító munkát a város külön­böző épületein, míg Gerevich Tibor és id. Lux Kálmán 1936—1938 között feltárják a Henszl­mann által visszatemetett romokat, meglelik Szt. István sírkápolnáját, a díszítő elemei után Velencén át Bizánchoz kötődő, de zalavári A volt Zichy-palota egyik kapuja mester munkájának tartott kőkoporsót, amely feltehetően István maradványait őrizte, s amely ma a Kőtár legbecsesebb darabja . .. A múlt században lecsapolják a mocsarakat, épülni kezdenek az első ipari üzemek — leg­híresebb közülük a Fellmayer-féle festőgyár, hogy azután az 1945. évet követően minden addigi fejlődésre rálicitáló szakasz következ- hessék a város történetében. 1870-ben 22 683 lélek lakta a várost, 1970-ben 72 490. Ezer esztendeje mennyien lehettek az alapítók? Nem tudni. Voltak, s amit megkezdték, azt egy évezred nemzedékei folytatták, rombolás­sal szembeszegülve, ha kellett, mindent újra kezdve; 1688-ban is, meg 1945-ben is. Az építőkre, a városteremtőkre, a mindig újra kezdőkre emlékezik a mai Fehérvár. Van mire emlékeznie. Mészáros Ottó 15

Next

/
Thumbnails
Contents