Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
A Hagia Szophia és Sydney Operaháza Európa és Ázsia határán, két kultúra találkozópontján épült a Hagia Szophia templom, törők nevén az Aja Szófia, a bizánci építészet remeke, melyre másfél évezrede, mint a világ egyik csodájára tekint az emberiség. A szomszédjában a „konkurrens" templom, az ugyancsak csodálatos és hat minarettel körülvett Kék Mecset emelkedik a mohamedán Isztambul fölé, s amikor annak megtekintése után átmentünk a Hagia Szophdába, első érzésünk a csalódottság volt. Sem monumentálisnak, sem igazán szépnek nem láttuk. Ért csak négy minaret őrzi; a nyolc kisebb kupolával körülvett főkupola látszólag nehézkesen ül a tömzsi épületen, melyet az idők folyamán stílustalanul, összevissza hozzánagasztott támasztó- pillérek, melléképületek, pavilonok, kutak, síremlékek tömkelegé vesz körül. Valamelyik szultán még konyhát is építtetett hozzá. De aztán belépünk az előtérbe, majd a templom belsejébe és egyszerre elbűvöl a szépség, a művészi arányérzék, a méretek és a pazar díszítések gazdagsága. Nagy Konstantin vetette meg először az akkor még Nagy Templomnak nevezett épület alapját, amikor Bizáncból Konstantinápoly néven a keletrómai császárság fővárosa lett. Az eredeti háromhajós bazilika 325-től 360-ig épült, de 404-ben leégett. II. Theodosius építtette újjá. A 415-ben felszentelt templom 532-ben, a Justinianus császár elleni felkelés idején újra lángok martaléka lett. Justinianus azonban már 39 nappal a tűzvész után lerakta az új bazilika alapkövét, s a tűzveszély miatt megtiltotta, hogy fát használjanak az építkezéshez. Öt esztendeig dolgozott tízezer munkás, száz kiváló építőmester irányításával, a kor két zseniális építészének: a trallészi Anthémiosz- nak és a milétoszi Izidórosznak a tervei alapján. De személyesen foglalkozott az építkezéssel mindvégig maga a császár is. A birodalom minden részéből hordták az építőelemeket, köztük teljes oszlopokat is a heiiopo- liszi, ephezuszi, baalbeki és delphoi szentélyekből. A kupolát támasztó homokkőtömböket malter nélkül, olvasztott ólommal illesztették össze. Az építkezés a feljegyzések Szerint 360 mázsa aranyba került. Amikor végül 537. december 27- én felszentelték a Hagia Szophiá- nak, vagyis Isteni Bölcsességnek nevezett templomot, Justinianus felkiáltott: „C, Salamon, téged is felülmúltalak!" Még húsz esztendő sem telt el, amikor két földrengés súlyosan megrongálta a Hagia Szophiát. Újjá kellett építeni a kupolát is. 889-ben, majd 986-ban újabb földrengések pusztításai után 994-ben harmadszor is felszentelték az akkorra jócskán megerősített épületet. 1204-ben a bevonuló keresztes hadak fosztották ki. 1453. május 29-én II. Mohamed szultán elfoglalta Konstantiná- polyt s harmadnap már a mecsetté átalakított Aja Szófiában tartatta meg a pénteki istentiszteletet. A falakat és a kupolát borító gyönyörű bizánci mozaikokat vastag gipszréteggel fedetté be, szószéket emeltetett és először fából, majd kőből minareteket építtetett. A múlt század közepén, 1847- 49-ben Abdul Medzsit szultán a svájci Gaspare Fossatit bízta meg a mecset renoválásával. A művész feltárta és restaurálta a mozaikokat, de utána kénytelen A Hagia Szophia
