Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
Sydney Operaháza volt mindet újra gipsz mögé rejteni. Kemal Atatürk rendelte végül el 1931-ben a mozaikok feltárását. Az Aja Szófiát, rendbehozva — miután 916 évig az Isteni Bölcsesség temploma, majd 482 évig mohamedán mecset volt - 1935- ben múzeummá nyilvánították. A látogatók ma már elsősorban a műalkotásnak kijáró hódolattal lépnek az egykori bazilika 55,6 méter magas kupolacsarnokába. Az egykori oltár boltíves helyén a mekkai Kaába kő irányát jelző mihrafoot láthatjuk, itt mondta el az imám az ünnepi imádságokat. A mihrab közelében a gyönyörű, faragott szószék áll. Körbe, a falakon hatalmas kör alakú táblák függenek Allah, Mohamed és a kalifák aranyozott, dekoratív arab írásos neveivel. Az ablakok is török kézművesek remekei. A mozaikok pedig a keresztény múltról regélnek. Az egykori császároknak fenntartott díszhely fölötti mozaik a trónon ülő Krisztust ábrázolja, két oldalán Mária és Gábriel arkangyal kerek érmébe foglalt képmásával. Krisztus lábánál térdel a császár, I. Bazileiosz vagy VI. Leó, - ezt még nem döntötték el a szakemberek. A belső előtér, a narthex aranyfényben ragyogó mozaikja Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal. Jobbra I. Konstantin a város, balra Justinianus a Hagia Szophia modelljét nyújtja feléjük. A Hagia Szophia 7570 négyzet- méteres területen épült; a római Szent Péter bazilika, a sevillai katedrális és a milánói dóm után a világ negyedik legnagyobb temploma volt, s. múzeumként is a világ egyik legérdekesebb látnivalója. A Világunk Összes Csodái című német album olvasóit nem vezérli el az ötödik kontinensre, pedig Ausztráliában láttam olyan épületet, melyet joggal sorolhatunk a világcsodák közé. A sydneyi Operaház állítólag Melbourne és Sydney régi vetélkedéséből született. Az euró- paiasább, gazdag Melbourne konzervatív polgárai kissé lenézik a mozgalmasabb és szerintük parvenü, kultúrálatlan nagy kikötőváros lakóit. Űj-Dél-Wales állam hatóságai ezért elhatározták, hogy fővárosukban, Sydneyben olyan operaházat építenek, amelynek az egész világ csodájára járhat. Hadd lássák a mel- bourne-iek, mit áldoznak Sydneyben a kultúrára! Nemzetközi pályázatot írtak ki; az első díjat Joem Utzon dán építész nyerte meg fantasztikusnak tűnő tervével. A tengeröblökkel csipkézett nagyváros szívében, a Kikötő-híd melletti félsziget vízbenyúló csücskén épül az Opera, mely fittyet hány minden eddigi építkezési formának, hagyományos vonalvezetésnek. Az ember először azt hiszi, hogy nem is házat lát, hanem az öböl kék vizén hófehér, duzzadó vitorlákkal horgonyzó csodálatos hajót. Ha van épület, amiről elmondhatjuk, hogy beleillik a környezetbe, akkor ez igazán olyan! Hajó a kikötőben, indulásra készen, könnyedén, lebegőn. 1959-ben kezdték el a rózsaszínű gránittal borított alap, vagy pontosabban: talapzat építését, 1963-ban pedig magát az Operaházat, mely külső formájában 1967 márciusában már készen állt. A belső munkálatokat azonban még a mai napig sem fejezték be. A vitorlaszerű felső építmény számos kagylóhéj-szerkezetében öt kisebb-nagyobb előadóterem lesz, összesen 5500 férőhellyel. Kívülről az egész épületet részben fényes, részben matt fehér keramit lapok burkolják. Maga az építkezés rettenetesen elhúzódott: szenvedélyes viták, pereskedések, panamaszagú botrányok sorozatából állt. Eredetileg hárommillió fontra tervezték a költségeket (azóta tértek át Ausztráliában a dollárra), de rövidesen kiderült, hogy ennek tízszeresét, sőt lehet, hogy húszszorosát is felemészti az építkezés. Megvádolták Utzont, hogy álmodozó, nem vezeti szakszerűen és gazdaságosan a munkálatokat. Fel is mondtak neki. A dán építész viszont azt állítja, hogy az új-dél-walesi hatóságok bürokratikusak, vaskalaposak, nem értékelik eléggé, hogy milyen művészi alkotás épül a fővárosukban. Be is perelte őket szerződésszegés miatt. A szédületes költségek fedezésére Új-Dél-Walesben lottójátékot indítottak. Amikor két évvel ezelőtt Sydneyben jártunk, azt mondták, hogy 1971-re biztosan megnyílik az Operaház, hipermodern akusztikai, világítási és légkondicionáló berendezéseivel együtt. Most azt ígérik, hogy talán jövőre .. . Még néhány adat magáról az épületről: a hossza 186,5, a szélessége 115,5 méter. Legmagasabb csúcsa 67,36 méterre emelkedik a tenger szintje fölé. 550 betoncölöp és 32 oszlop tartja az épületet, a betonelemek súlya 120 000 tonna, az acélelemeké 6000 tonna. A tető összsúlya 26 800 tonna, a keramit tetőborítás 4240 szelvényből áll. A viták és a belső munkálatok még folynak, maga az épület azonban már ott áll, és nem is vitás, hogy századunk építészetének egyik legeredetibb, legérdekesebb úttörő kísérlete. NEMES LÁSZLÓ
