Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
feletti hatalommal. Első dolga az volt, hogy a holtakat kincseikkel együtt kiásta, és közös sírba tette a Délosz szigettel szemközti Reneiában. Ezután született meg az istenek parancsa, amely száműzte a halandókat s a halottakat Déloszból. A szigetlakok közül minden várandós anyának és haldokló aggnak el kellett hagynia otthonát. Ez a rendelkezés még jóval később, a spártaiak hódítása idején is érvényben maradt. A perzsa háborúk befejeztével a sziget ismét athéni fennhatóság alá került. S míg Athénben a demokrácia fénykorát élte, Periklész alatt Délosz elvesztette privilégiumait, gazdagságát, sőt népét - az Apollón-templom megszentségte- lenítésének vádjával Kisázsiába száműzték. Lapozhatnánk tovább a sziget történelemkönyvét: a pelopónné- szoszi háború után spártai győzelem, majd ismét az athéniak fennhatósága ... Amikor Délosz szigetét hivatalosan is vallási centrumnak nyilvánították, ismét fellendülés következett. Ám a rómaiak hódítása elindította a sziget végső hanyatlását. Amit a hódítók meghagytak, a kalózok zsákmánya lett. Az egykor virágzó Déloszból rövidesen lakatlan pusztaság, romváros lett. A környező szigetek lakói sokszor még a romokat, köveket is széthordták, hogy ingyenes építőanyaghoz jussanak. Szinte hihetetlen, hogy a százados viharok mégsem pusztítottak el mindent, s hogy a XVIII, századtól kezdődő ásatások olyan csodálatosan gazdag leleteket hozhattak felszínre, mint amilyeneknek most Déloszban csodájára jár a világ. Az egykori gazdag polgárházaknak a szerkezetét, belső kiképzését, udvarát, sőt díszítését is szinte tökéletesen őrzik a romok. Különösen az egykori lakóházak padlózatán épen maradt mozaikok látványa ragad meg. A dekoratív elemeket frissen tartották a színek, s a mozaikok kövei mintha megőrizték volna az ott lakók szellemét, ízlését. A mozaikmaszkok a nevetést, a delfinek a fantáziát, a jeleneteket ábrázoló padlóberakások a mozgást. Hermész házának háHéraklész temploma romemeletes épülete az egykori tervezők merészségét és a hellénkori statikusok szakmai tudását tanúsítja. A Dionüszosz-szentély épen maradt domborműve pedig a szobrászok tehetségét. S bár Délosz múltja a kultikus, vallási emlékek tárháza, a turistáVII. századból való áldozati ajándéka ma is kegyekre hangolja az isteneket. A mozdulatlan, méltóságteljes, mégis feszülten ugrásra kész kőállatok az isteni hatalom és az emberi erő szimbólumaiként sorakoznak. Mozaikpadló részlete a hellenisztikus korból kát mindaz lenyűgözi, ami világi. Vagy ha úgy tetszik - hétköznapi. Tehát nemcsak a színház lenyűgöző méreteire, szépségére gondolunk, hanem a vízgyűjtő medence, a vízvezeték valaha modern megoldására, a márványlapú asztal épségére. Van, aki Apollón híres oroszlánjainál kezdi a sétát, mi a kirándulás betetőzésének hagytuk. Romjaiban is pompás az oszlopsor, amely előtt a turisták sok- nemzetiségű serege naponta elvonul, hogy a Künthosz-heggyel farkas-, illetve oroszlánszemet néző szoborsort megcsodálhassa. A naxosziak időszámításunk előtti Órákig járjuk a holtak romjaiban is eleven városát: a múzeum, amely a szerény újkori épületben székel, csak kiragadott része az igazi eleven múzeumnak; a szigeti kőpanorámának. És mi elzarándokolunk a templomokba, körbejárjuk a víz- telen tavat, felkaptatunk a színház félkörívének legtetejére. A látvány, ami innen elénk tárul, felér a legszebb előadással: Déloszban a természet és a történelem találkozik. S az istenek szigetén a főszereplő: az örök, az alkotó ember. FÖLDES ANNA
