Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 4. szám

Buddha kőarca vek, még érvényesül a frontális nézet törvénye: a homlok köze­péből kiinduló függőleges vonal két merev, szimmetrikus részre osztja a testet. De a lányok arca furcsán és titokzatosan él: min­den vonásukat élteti az archai­kus mosoly. ,,A képzőművészetben a görögök műve a fordulópont, forradalom" — állapította meg dr. Martin Ro­bertson, az oxfordi egyetem ré­gészeti és művészettörténeti fa­kultásának professzora. „Megte­remtette az ábrázolás és a látás új módjait. A változás magva az V. század előtti archaikus görög művészet, amelynek egyik ága­zatában, a szobrászatban észre­vehetően erős az egyiptomi ha­tás, különösen egy szobortípus­nál: a kurosz (ifjú) ábrázolásá­nál. A szobor „tokban” áll, a bal láb kissé elöl, a karok szorosan a testhez simulnak vagy könyök­ből előrenyúlnak s a kéz áldo­zati ajándékot tart. Az arc há­romszögletű, a homlok alacsony, a haj mindkét oldalon tincssze- rűen lecsüng — mindent valami különös ragyogásba von az aj­kak titokzatos mosolya. Ami je­lentősen megkülönbözteti az egyiptomi mintától: az alakok mindig fiatalok. A férfiak — el­lentétben a szakállas, felöltözött egyiptomi szobrokkal — mindig mezítelenek (csak a VII. század közepéig viselnek hébe-hóba ágyékkötőt). A nőalakok mindig felöltözöttek (mint a déloszi nő­figura), övük hangsúlyt ad a de­réknak és a csípőnek. A ruha elfedi, de le is leplezi a női test formáit. A nőalak, a koré (lány): összezárt lábak, az egyik kar né­ha a keblekig emelkedik és a kéz virágot, vagy madarat tart. A VI. században a bal láb előre lép, mint a férfialakoknál, a bal kéz a ruhát rászorítja a combokra, hogy az elárulja a formák szép­ségét. A jobb kéz kissé felemel­kedve áldozati ajándékot nyújt előre, az isten felé. Vannak felöltözött férfialakok is (nagyon ritkán): rendszerint az áldozati ajándékozókat, a szob­rot kifaragtató felajánlót, a „sír­ra helyezőt” ábrázolják. Az egyik szakállas férfi szobrán megma­radt a név is: Rhombosz athéni polgár. Egy másikon a szobrász neve: Geneleosz. Az ifjak, a kuroszok szobrait a felfedezők Apollónnak nevezték el az ásatások során. Valóban, köztük igen sok az ifjú istent ábrázolja, vagy kíséretének né­hány félistenét. Legtöbbjük a neki ajánlott szobor-ajándék sorába tartozik. Az első, fából faragott Apollón-szobor Délosz szigeté­ről, egy másik Thébaiból, egy bronz Apollón Milétoszról került elő. Ezeket az ifjakat ábrázoló szobrokat a sírokra helyezték. Az arcukon elömlő archaikus mosoly és a test fiatalsága „az emléke­zet megőrizte élet" megjelenítése. Déloszon kívül Rhodosz, Kréta, Spárta, Argosz, Korinthosz és 36 Athén a művelője ennek a stí­lusnak, amelyet Daedalosz (Mi- nosz krétai király hitvesének sze­relmi kalandjából közismert) nyomán dedalikus stílusnak ne­veznek. Ez az első név a görög szobrászat ősi hagyományában. Nyugodt, derűs közönnyel vár­ták a halált az élők; a szobrok tehát mosolyogva állnak a síró­Leonardo da Vinci: Mona Lisa kon. Emlékei és nem búcsúzta­tói az életnek. Az élet búcsúzik majd tőlük alig több, mint egy század elmúlta után. lóniában a dór stílust új váltja fel. Újabb század múlva lefagy a mosoly a kő- és bronzszobrok arcáról. Athén és Spárta között kitört a végzetes háború. Maron Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents