Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 4. szám
Az orvostudomány történetében csak keveseknek jutott osztályrészéül az, ami Louis Pasteurnek. Már életében elismerték, hogy működése korszakot nyitott: ,,a jövő orvos- tudományának megalapozója és az emberiség jótevője”! Pedig nem is volt orvos. 150 évvel ezelőtt, 1822. december 27-én született, az apja egyszerű tímár, csak nehezen egyezik bele abba, hogy a fiából tanító legyen. Pasteur a párizsi főiskolán tanul - a vegyészetet választja. Tehetségével csakhamar kitűnik. Alig 25 éves, amikor az első nagy jelentőségű felfedezését teszi: kimutatja, hogy a borkősavnak kétféle változata van, az egyik jobbra, a másik balra forgatja a polarizált fényt. Ezzel lerakta a sztereokémia alapjait. Ma már szinte a feledésbe merül ez a korai felfedezés, amelynek óriási gyakorlati jelentősége több mint fél évszázad múltán bontakozott ki. Pasteur halála után emléktáblát helyeztek el azon a házon, amelynek padlásán kezdetleges laboratóriumban később dolgozott, és e táblán a következő dátumok és felfedezések olvashatók : 1857 — Erjedés 1860 — Ös nemzés 1865 — A bor és a sör betegségei 1868 — A selyemhernyók betegségei 1881 — Fertőzés és vakcina 1885 — A veszettség elleni védőoltás Ezek a felfedezések egy-egy mérföldkövet jelentenek a tudomány fejlődésének útján. Amikor a lille-i főiskola vegyész professzoraként (1854-1857) kimutatta, hogy az erjedés nem tisztán vegyi folyamat, amint azt addig hitték, hanem egysejtű élőlények, erjesztő gombák tevékenységének eredménye, már a mikrobiológia területére jutott. A kutatások kapcsán tisztázta az alkoholos erjedés mechanizmusát, továbbá a bor „rossz” erjedését is, amely az értékes borok megromlását okozta. A kóros, nem kívánatos erjedést a bor 60-70 C°-ra melegítésével lehet megakadályozni : ezen a hőfokon az erjesztő gombák elpusztulnak. Ez a máig használatos pasztörizálás. Ezeknek a kutatásoknak fontos, világnézeti jelentőségű „mellékhajtása” volt az ősnemzés-elmélet megdöntése. Az ősnemzés-elmélet szerint az élőlények a semmiből, teremtő tevékenység eredményeképpen keletkezhetnek. Pasteur bebizonyította, hogy semmiből nem lesz semmi: a sterilizált folyadékban nem keletkeznek egysejtű élőlények. Ma ez magától értetődő, egyszerű dolog. Több mint egy évszázaddal ezelőtt bonyolult és nehezen bizonyítható tudományos feladat volt. Pasteur nem egy nagy felfedezését „megrendelésre” tette. A borkereskedők bízták meg a bor megromlásának elhárításával; a selyemhernyó-tenyésztők a selyemhernyóvész felszámolásával. Ezután pedig a juh- tenyésztők kérésére a juhok romlását okozó csapás, a lépfene elhárítása volt a következő lépés. A lépfenés juhok vérében már felfedeztek bizonyos pálcika formájú alak- elemeket, de Pasteur volt az, aki bebizonyította, hogy ezek a pálcikák okozzák a lép- fenét, hogy ezek a lépfene bacilusai. A bakteriológia korszakát 1878. április 30- tól számíthatjuk. A párizsi Tudományos Akadémián ekkor számolt be Pasteur az eredményeiről, ekkor jelentette ki: a fertőző betegségek úgy keletkeznek, hogy a kórokozók behatolnak a szervezetbe. A baromfikolera tanulmányozása kapcsán született meg a legjelentősebb felfedezése: a szervezet immunizálásának lehetősége. Fölfedezte, hogy ha az állatokat legyengített kórokozókkal oltja be, a szervezetük védőanyagot termel, ami megvédi az állatot az újabb, erőteljes fertőzéssel szemben. Elsőként a lépfene ellen készített oltóanyagot, vakcinát és 1881-ben tömeges oltásokkal bizonyította be, hogy a védőoltott juhok nem betegszenek meg. Pasteur utolsó, legnagyobb szenzációt keltő felfedezése a veszettség elleni védőoltás volt. Ámbár a kórokozót nem tudta mikroszkópjával felfedezni (mert a veszettséget vírus okozza, ezek pedig mikroszkóppal nem láthatók), ez nem akadályozta meg a hatásos oltóanyag kidolgozását. Ezúttal is legyengített kórokozóból készítette az oltóanyagot: a veszett állat gerincvelejét megszárította, porrá törte és hígította. 1885-ben történt az első sikeres védőoltás, a 15 éves Josef Meister volt az első, akit Pasteur vakcinája megmentett a biztos haláltól. A sikeres védőoltás óriási visszhangot váltott ki. Pasteurhöz messze földről özönlöttek a megmart emberek, hamarosan Pasteur Intézetet állítottak fel — majd oltóállomások hálózatát — a veszettség leküzdésére. Hazánkban Hőgyes Endre 1890-ben szervezte meg az első Pasteur-állomást. Hőgyes Pasteurnél sajátította el az oltóanyag előállításának módját, később jobb, módosított oltóanyagot készített, amely azután az egész világon elterjedt. Pasteur e nagy felfedezéseket igen kezdetleges körülmények között tette. Csak 1888- ban építettek számára — nemzetközi gyűjtés eredményeképpen — korszerű kutatóintézetet, a mai Pasteur Intézet első épületét. A nagy felfedező ekkor már súlyos beteg volt. A kísérletekben már nem vehetett tevékeny részt, az intézet szellemi irányítását azonban 1895. szeptember 27-én bekövetkezett haláláig maga végezte az évtizedek során felnevelt kiváló kutatók, munkatársai közreműködésével. Tanítványai közül Roux, Yersin, Mecsnikov, Bezredka és sokan mások ugyancsak világhírűvé, a bakteriológia és immunológia kiemelkedő tudósaivá váltak. Székely Sándor Pasteur laboratóriumában
