Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 4. szám
nak, hanem természetadta szépségében hagyta érvényesülni. A tüzet körülülő baráti sereg megteremtheti az érzelem legendáit, egyetlen ember, család, környezet romantikáját. Már az is ajándék, ha valaki megaludhat Szervátiusz szobájának Szervátiusz faragta fekhelyén. De a következő, s még fontosabb élmény: beállni a megszámlálhatatlan szobor közé, megtapintani a fák erét, görcseit, a véső homorú nyomát, mert ez már a találkozás egyetlen ember után azzal a teremtett világgal, mely Farkaslakától, Tamási sírjától a farkasréti temetőig, az író Asztalos István házsongárdi síremlékétől a Cantata Profana habos jávorba faragott domborművéig, s márványba faragott időtlen mosolyú nők szépségében körülvesz bennünket. Az itt bemutatott domborművel Szervátiu- szék otthonában találkozhatott a szerencsés látogató, de a Cantata Profana egyik változata a budapesti Bartók Archívumban is látható. A tűz elhamvad, a legenda szertefoszlik, de a formává alakított fa és kő megmarad. Szervátiusz Jenő a történelem, a népi kultúra humánumának mélységeiből hozta fel szobrait, s olyan anyagot talált soha meg nem fáradó gondolataihoz, szobrászi mondanivalójához, hogy ne csak az emberi teremtő kedv, de a nagy természet csodálatát is hirdethesse. Koczogh Ákos A fából faragott királyfi
