Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 4. szám
nyílt vizeken a hajóroncsok gyors és teljes pusztulását okozza.) Ennek alapján szinte maradéktalanul rekonstruálható a korabeli hajósélet. Tudjuk, hogy a Wasa legénysége 437 főt számlált. (3 főtiszt, 12 altiszt, 12 kézműves, 90 matróz, 20 tüzér és 300 közkatona.) Ágyúi 1500 méterre hordtak. A zsold kifizetésére több mint 4000 darab rézpénzt tartalékoltak a hajó vasládáiban. A hajóséletre egyébként nem jellemző a fényűzés. Mindössze egyetlen ezüst evőeszközt és egyetlen aranygyűrűt találtak a hajón. A kapitány, a tisztek és a legénység hálóhelyei, használati tárgyai tartósak és praktikusak. A szórakozás céljára egyetlen dámajáték szolgált. A hajó negyedévi élelemmel volt ellátva. A gazdasági feljegyzésekből tudjuk, hogy egy emberre többek között havi 13 kg kenyeret, 3,5 kg húst, 9 kg halat és 96 liter (!) sört számoltak. Bort csak a tisztek ittak. Talán mondani sem kell, hogy a Wasán talált itóka a világ legpatinásabb óbora. A kiállítás egyébként nem ad feleletet arra az izgalmas kérdésre, hogy mi okozta a Wasa tragédiáját. A túlterhelés vagy a gondatlan manőverezés vádja alól Söfring Hanssen kapitány annak idején már tisztázta magát. Máskülönben a katasztrófa nem követelt súlyos emberáldozatokat. Az egyensúlyát vesztett hajóról mindenki az öböl vizébe ugrott - egyetlen részeg matróz kivételével, aki az egyik ágyú alá szorult. Csontváza, ruházata így került a kiállítási tárgyak közé. A skandináv hajóépítés harmadik nagy korszaka már a technika századához kapcsolódik. Köztudomású, milyen jelentős szerepet játszottak a norvégek az északi, illetve a déli sark meghódításában. A legendás csavargőzös, a Fram, amelyben Nansen, Amundsen, majd Sverdrup dacolt a sarkköri tenger jégpáncéljával, szintén Oslóban, Bigdöy szigetén van kiállítva, a viking hajó tőszomszédságában. Ahogy a Wasa láttán az ember megilletődik, hogy szemtől szembe áll gyermekkora nagy olvasói élményének, a Robinsonnak vitorlás fregattjával, ugyanolyan elfogódottan tekint a Framra, amelynek útját Nansen híres hajónaplójából' „fokról fokra” követte. A kiállítás célja láthatólag éppen ezt az érzést felkelteni. Nincsenek tárlók, magyarázatok. A hajó mint hatalmas játékszer áll az érdeklődők rendelkezésére. A látogató odaállhat a kormányhoz, a parancsnoki hídra, ellenőrizheti az útirányt a giroscop működtetésével, leereszkedhet a lépcsőn a kajütökhöz, amelyekben ott találja Nansen, Amundsen és a tiszttársak fegyverét, ruhadarabjait, bekukkanthat a gépház még mindig olajos monstrumai közé, vagy barangolhat a hajófenék alig derengő félhomályában. Néhány hatalmas tabló, korabeli fotográfiák a felfedezők indulásáról, érkezéséről, fogadtatásáról - ennyi az egész múzeum. Ugyancsak itt, Bigdöyön talált otthonra korunk egyik legizgalmasabb utazó-kutató egyéniségének, Thor Heyerdahlnak híres tutaja, a Kon-Tiki. A kiállítás fő attrakciója itt is a balsa-fából készült vízi alkotmány, de a szellemes rendezés módot ad arra is, hogy egy alagsorba leereszkedve a tutaj alá lessünk és a víz alatti élővilág látványában gyönyörködhessünk. A mai napig vitatott, hogy Heyerdahl 8000 km-es csendes-óceáni útja sport- vagy tudományos teljesítményként értékelhető. Heyerdahl koncepciói — a kiállítás fényében - mindenesetre szuggesztívek és dús fantáziá22 júak. Pontról pontra követhetjük például, hogyan alakította ki a Kon-Tiki formáját, szerkezeti megoldásait, hogy az őseredeti perui tutaj hű megfelelőjét kapja. A tárlók arra a kérdésre is meggyőző feleletet adnak, hogy miből következtetett Heyerdahl a két egyenlítői kultúra szoros kapcsolatára. A Peruban, illetve a Galapagos, majd a Húsvét-szi- geteken talált prehisztorikus edények, bálványok, stb., szembetűnő hasonlóságát - legalábbis a nem szakértő néző — nehezen vitathatná. A múzeumok bámulatosan komplex élményt nyújtanak. Mindenki számára van mondanivalójuk: közelítsen a néző a technika, az ipar, az iparművészet, a történelem, a földrajz, a kortörténet oldaláról. Dévényi Róbert A Fram, Nansen és Amundsen hajója
