Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 4. szám
i n OBSITOS HA3ÓK Az Észak-Európával ismerkedő látogató előbb-utóbb úgy ösz- szegezi benyomásait, hogy a Skandinávia civilizációját és kultúráját leginkább meghatározó anyagi tényezők minden bizonynyal a víz és a fa. Tengerek, folyók, tavak, természetes és mesterséges vízi utak páratlan gazdagsága jelölte ki a települések helyét éppen úgy, mint sorsukat a történelem fordulóiban. És a vizek partjait mindenütt hatalmas erdőségek borítják: vadonok és telepítettek, lombosok és tűlevelűek kimeríthetetlen bőségben. Csoda-e hát, hogy az északi ember különös rajongással veszi körül víz és fa szülötteit: a hajókat. A hatalmas tengerjárókat, melyek mindennapos tarA Wasa a szárazdokkban tozékai a nagyvárosok látképének, a kis parti gőzösöket és kompokat, melyek bekószálják a fjordok és belső csatornák zegzugait és a skandináv családi hétvégek nélkülözhetetlen vitorlásait, motoros és halászcsónakjait, melyeknek elszaporodása hovatovább megbízhatóbb jellemzője az igényszintnek, mint az automobil. Nincs jelentősebb skandináv város, melynek ne volna valamiféle hajózási múzeuma. Nyomon követhetjük ezekben a hajózás történetét az őskortól napjainkig, megismerkedhetünk a kereskedelmi, személyszállítási, halász- vagy hadihajózás eszközeivel, tárgyi rekvizitumaival. Az igazi élményt mégis azok a múzeumok nyújtják, ahol a kiállítási tárgy — egy-egy nevezetes hajó. Cikkünkben négy olyan múzeumról számolunk be, amely a skandináv történelem egy-egy jelentős időszakából származó hajót mutat be a látogatóknak. A skandináv hajózás — és egyben a történelem — első nagy korszaka a vikingekhez fűződik. Ez a rettegett hírű katonai civilizáció - melynek fénykora nagyjából a magyarság letelepedésével esik egyidőre - nem hagyott hátra nagyszerű építményeket vagy műalkotásokat. Szinte az archeológiái sors kezét láthatjuk viszont abban, hogy a múlt emlékei közül éppen hajói dacolnak leginkább az idővel, hiszen kétségtelen, Svéd hadihajó díszítmény-rajza 1600-ból hogy a vikingek a tenger uraiként tették le a névjegyüket az európai történelem asztalára. A hajók megmaradását a vikingek temetkezési szokásainak köszönhetjük: uralkodóik holttestét zárták a hajókba, kincsekkel és használati tárgyakkal gazdagon megrakva. A hajó-szarkofágot pedig gondosan elföldelték. (Egy így keletkezett hajó-sírdombot láthatunk Dániában, Ladbyben.) Az oslói Viking Múzeum három hajónak ad helyet, melyek a Vili., illetve a IX. században készültek. Mindhármat az Oslo- fjord környékén tárták fel. A legnagyobb a Gokstad — ezzel akár az Atlanti-óceánon is át lehetett kelni —, a legkecsesebb az Ose- berg, amelyet valószínűleg védettebb vizeken használt a királyné. Az Oseberg szolgált egyébként a leggazdagabb leletekkel. A hajó gyomrából kerültek elő a viking háziipar és iparművészet kincset érő darabjai: többek között konyhai eszközök, bocskorok, egy harci szekér, valamint egy Buddha-alak20
