Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 4. szám
sar naptári reformja óta (amelyet tovább pontosított 1578-ban XIII. Gergely pápa) január első napja, amely mindaddig a téli napforduló időpontja körül ingadozott, véglegesen megállapodott azon a csillagászati időponton, amelyre történetesen az i. e. 44. év elején esett: tehát tíz nappal a téli napforduló után. Ezen már semmilyen további reform nem tudott változtatni. A római császárkor kezdete óta alakult ki az újév megünneplésének szertartási rendszere. Ez sem volt egészen magától értetődő: a görögök pl. csupán naptári dátumnak tekintették az év első napját. Ámde a rómaiak úgy vélték, hogy valamely cselekmény kezdete előjelt rejt magában annak kimenetelét 1409-ben készült az egyik legpompásabb középkori naptárkönyv Az illusztrációkat a flamand Pol de Limbourg készítette. iiletően is. ,,Minden kezdésben benne a jó meg a rossz” — vallja az újévvel kapcsolatban Ovidius. Ezért vidám hangulatban igyekeztek köszönteni az újévet, hogy az egész esztendő ugyanígy teljék el. „üdvnek a hajnala kél! Áhitat csendje köszöntse, szent ez a nap: szavatok szent legyen ajkatokon! Pör ne zavarja fülünk! Pusztuljon a dőre civódás . .. Hagyd ma, irigy népség, köznapi dolgaidat... Berry herceg megrendelésére. «Ä ** Şfnaatn * *• Tiszta fehér díszben menet indul a tarpeii várba, ünnepi színben a nap, s ünnepi mezben a nép!" (Ovidius: Fasti 1, 71 skk., Gaál László ford.) Az emberek - miként Ovidius költeményéből megtudjuk — újév napján datolyát, mézet, aszalt szilvát, édes ételeket fogyasztottak, pénzzel és egyéb ajándékokkal halmozták el egymást. A császárok — akárcsak a mai államfők - a Kalendae lanuariae napján fogadást és katonai parádét tartottak, híveiket megajándékozták és kitüntették. Egy i. sz. IV. századi szónok, az antiokhiai Libaniosz egyik beszédében színes leírást ad arról, miként ünnepelték az év első napját Antio- khiában. ,,Már az ünnep előtti éjszakán népesek az utcák. Minden lakásban evés-ivás, szibarita lakomák, ünnepségek és költekezés. Még az is szórja a pénzt, aki egész évben kuporgatni volt kénytelen; s aki egész évben józan, ezen az éjszakán minden bizonnyal az is lerészegszik.” A szilveszteri vigalom - íme, nem az újkor találmánya. A római naptár általánossá válásával a január 1-i évkezdet kiszorította a birodalom területén a korábbi újévi napokat. Ez lett az egyetlen, általánosan elismert évkezdet. Nem tudta rangjáról leszorítani az egyház sem - bár a korai középkorban erős volt a törekvés arra, hogy a pogány ízű „Kalendae” helyett a „Megváltó születésnapja”, a Natale, azaz karácsony váljék az év első napjává. Ilyen megoldással kellett az egyháznak megalkudnia: január elseje számára is egyhá- zias értelmezést találnia. Ez a nap, amely december 25-e után a nyolcadik, Jézus 8 napos korában történt körülmetélésének emléke, circumcisio domini. Régi naptárakban meg is található ez a bejegyzés. Innen a magyar „érti a csiziót” kifejezés: érti a naptárat, művelt, talpraesett ember, így élnek tovább naptári rendszerünkben a kereszténység közvetítése révén az ókori műveltség egykori vívmányai. Hahn István I7
