Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 4. szám
Miért éppen január elsején ünnepeljük az újévet? Ha az év kezdete az új kezdést, az örök körforgás egy új szakaszának kezdetét jelképezi: nyilván az év kezdetét is tavasz táján kellene ünnepelni, amikor a téli fagy engedése, a növényzet sarjadása a természet újjászületését hirdeti. Ha pedig már akkor akarjuk megünnepelni a fagy fölött diadalmas élet visszatérését, amikor — még a tél mélyén — a napok hosszabbodása először sejteti velünk a fény, meleg és élet majdani győzelmét, akkor „tudományosabb” lett volna az újév napját csillagászatilag is pontosabban megállapítani: a téli napforduló napjára, vagy arra a hozzá közeli napra, amikor a „fordulat” először válik érzékelhetővé, pl. december 25-re, amikor ősidők óta köszöntötték a Nap születését. A mi újévünk napjának ilyen meghatározását sem tavaszi hangulatok, sem csillagászati számítások nem indokolják. Naptár és naptári rendszer azóta létezik, amióta kialakult a földművelő életmód. A vadásztársadalmak számára még elegendő volt, ha tapasztalati úton tudomásul vették az időjárási viszonyok váltakozását. A földművelő társadalmaknak már életbe vágó szükségük volt arra, hogy meglehetős pontossággal előre tudják, meddig kell gazdálkodniuk készleteikkel, mikorra készüljenek fei a közös munkákra: szántásra, vetésre, aratásra. Azt könnyű volt fölismerniük, hogy a mezőgazdasági munkák természetes időpontjai és a Nap járása között szabályos összefüggés van. A legkorábbi „év” tehát nem lehetett más, mint napév: az az idő, amelynek leteltével a Nap ismét ugyanazon helyzetbe tér vissza. Ennek meghatározásához különböző lehetőségek kínálkoztak: pl. a napfelkelte helyének vagy a Nap delelési pontjának megfigyelése, esetleg más, de mindig a Nappal kapcsolatos csillagászati jelenség. Ezután már csak azt kellett pontosan meghatározni (erre szolgáltak a papok megfigyelései), hány nap telik el a Nap két pontosan azonos állása között. Egyiptomban már az i. e. III. évezredben tudták, hogy 365 és 1/4 nap telik el. Az ily módon többé- kevésbé pontosan megállapított napévet a legtöbb természeti nép körében két nagy szakaszra osztották: egy hosszabb időszakra szántástól — terménybetakarításig, és egy rövidebbre, amikor a mezőgazdasági munkák szünetelnek. A mezőgazdasági munkák időszakát a munkák jellege szerint kisebb szakaszokra kellett osztani. Erre természetes támpontot nyújtottak a Hold időszakos változásai. Mindenki megfigyelhette, mikor van újhold, a csillagász-papok pedig a két újhold közötti időt ugyancsak pontosan meg tudták határozni. A tipikusnak tekinthető legkorábbi naptári rendszerek három természetes alapegysége tehát: a nap, a holdhónap és a napév. Most tekintsünk el attól, hogy tudományos szempontból holdhónap és napév nem egyértelmű fogalmak. Elég azt tudnunk, hogy gyakorlati szempontból valamennyi naptári rendszer a két újhold között eltelt időt tekinti holdhónapnak (ez az ún. szinodikus hónap), napévnek pedig a két, azonos ponton törAZviÚJÉV TÖRTÉNETE Ez a babilóniai ékírásos tábla rögzítette az úiholdtál újholdig terjedő időtartamot, valamint a holdfázisokat az i. e. 103-101-ig terjedő évek 25 hónapos időszakában 14
