Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 4. szám
azt az ételt. A legrégibb megőrzött magyar étlap a nyíregyházi Márkus Mihály Nagy Vendégfogadós 1834-es Tarifája. A múzeum érdekessége a Nemzeti Kaszinó 1846-os árlapja, amelyen Kossuth Lajos sajátkezűleg húzta alá a rendelt és elfogyasztott ételeket. Az első, Magyarországot ismertető, német nyelvű röpirat 1833- ban Londonban jelent meg. Közzétevője véleményezi: Magyarország meglátogatását kényelmesebbé kell tenni, hiszen minden lehetőség - Balaton, Alduna, 300 fürdő, borok, lóversenyek — adva van az idegenforgalom fejlesztéséhez. Hazánkért rajongott a brit Pardoe kisasszony. A hölgy kétszer is járt nálunk, útjáról írt könyve, ,,The City of the Magyars or Hungary and her Institutions in 1839—40”. A miss jóslata: ,,Az angol utazók a magyar Riviérát jobban felkarolják, mint a Rajna mentét.” Már maga a múzeum épülete is szimbolizálja a tisztes szakma hazai történetét. A telek a középkorban Magister Nicolaus A legrégibb ismert magyar étlap Hungarus Aurifaber aranyművesé. Buda visszafoglalása után készített térképén Rabatta Haüy a zárt sorú, körülépített, egyemeletes, copf homlokzatú palotát 190—200—201 számokkal jelezte. Az ingatlant a helytartótanácstól 1784. október 4-én Buda város tanácsa 14 756 forint 12 1/2 krajcár fizetségért megvásárolta. Ugyanis a vár akkori egyetlen fogadója, a Vörös Sün kicsi volt és nem elég kényelmes. Hammon Mihály kőművesmester a Fortuna felső traktusán nyolc, az alsón pedig négy szobát alakított ki, továbbá nagy éttermet, kávézót, biliárdozó kabinetet. (Ez a mai múzeumi nagyterem.) Az istállóban ötven lovat lehetett elhelyezni. Az első bérlőt, Bélién Jánost kötelezték, hogy tokajin, somlain, ménesin és sopronin kívül csak budai bort szabad mérnie. A Fortuna vendége volt 1790-ben az angol Robert Townson. Londonban kinyomtatott könyvében hírül adta: szobája (előszobával) öt forintba került és másfél forintért kitűnő, bőséges ebédet kapott. A szabadságharc idején Hentzi tábornok a Fortuna éttermében reggelizett, vacsorázott. A Budát ostromló honvédsereg tudta a gyűlölt férfiú e szokását. A tüzérek megcélozták a fogadót, jól irányzott ágyúgolyóbisuk be is csapott az épület udvari falába. A szabadságharc után a bérlők cserélődtek. Míg 1868-ban bezárt a nagy múltú Fortuna fogadó. Ez után volt itt rajziskola, nyomda, 1872-től pedig törvényszék és börtön. A bűnfenyítő osztályról emelet magasságban fedett függőfolyosó — a sóhajok hídja — vezetett a tárgyalótermekbe és vissza a cellákba. És ha csak néhány esztendőre is, nem messze az ősi épülettől, az öreg utca 6-os számú háza kicsiny bolthelyiségében hangulatos kávézóként „feltámadt” a Cukrászműhely részlete a XIX. század végéről Fortuna. Az 1910-es években a porcelángombos bőrkanapékon poéták, diákok vitatkoztak, ide járt Szép Ernő, Kárpáti Aurél, megírta Krúdy Gyula, lefestette Mednyánszky László. Az épület a második világháborúban erősen megrongálódott. A házat rendbehozták, s a földszintjén nyílt 1966. augusztus 19-én a vendéglátóipari múzeum. A történelmi hangulatú pincék jelenleg raktárak. Kuriózumok sokasága van itt: a cukrászok cukrásza, Gerbeaud úr portréjától Dreher Antal sört hűtő extra szerkezetén át az óbudai kiskocsmák kedves vendégeit egykoron szórakoztató verkliig. A három város, Óbuda, Buda és Pest egyesülésének századik évfordulójáról a vendéglátóipari múzeum is reprezentatív centenáriumi kiállítással emlékezik. A következő esztendőkben, — a tervezett bővítés után — megrendezik az első kereskedelemtörténeti tárlatot. S előreláthatóan a ház pincéjében kap helyet a leendő bormúzeum. Lász/Ó Miklós / /
