Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 4. szám
Légvédelmi gyakorlat a II. világháború előtt a magyar építészet történetét kívánta bemutatni - 1896 és 1908 között emelték Széchenyi István szobráról — Engel József 1880-ban fölállított munkája amelynek négy mellékalakja, Minerva, Neptun, Vulkán és Ceres, azaz a kereskedelem, a hajózás, az ipar és a földművelés jelképe, azé a négy tevékenységé, amelytől nemzete fellendülését remélte a nagy magyar. S persze, másféle adatokat is sorolnunk kell, hiszen sokat mond, hogy a Nagykörút kisajátítása 1 716 793 forintba került, hogy a ma 30 jelentősebb hévforrást magáénak mondható fővárosban az elsőt Zsigmondy Vilmos geológus tárta fel 1877-ben, s ezért szobra áll a Városligetben. Petőfi Sándor szobrát — Izsó Miklós tervei szerint Huszár Adolf készítette — 1882-ben avatták, költségei nagy részét Reményi Ede hegedűművész teremtette elő világhírű hangversenykörútjaival, mert a hivatalos Magyarországnak erre nem volt pénze ... Volt viszont 363 600 forintja a Sugárút faburkolatára, mely lehetővé tette a drága kocsik sima futását... S volt a vállalkozók zsebében is, mert a századfordulón, a tőke átlagos tiszta jövedelme évente 6-10 százalék között mozgott, de egyes iparterületeken elérte a 20-22 százalékot. Ezért, hogy 1907. október 10-én a sztrájkban a Ganz- gyár villamos osztályának mind az 1373, a Lámpagyárnak 800, az Egyesült Villamossági Rt-nek 1900 munkása vesz részt... A nem létező aranykornak már a legendája is semmivé foszlott. A háború azután végképp elfeledtette .. . Mit tett a meglévőhöz a következő szakasz, amely „őfőméltó- sága, Horthy Miklós” nevében, szellemében telt? Nem sokat. Fölépül egy Duna-híd, a budai Postapalota, a mai Mező Imre úton az OTI-székház, a Gellért8 fürdő, a Nemzeti Sportuszoda - ez Hajós Alfréd, az olimpiai úszóbajnok építészmérnök tervei szerint —, a budai vár visszafoglalása 250. évfordulója tiszteletére — 1936-ban — a klasszicizáló formájú Bécsi kapu, de főként jellegtelen bérházak tömege, amelyeknek nincs befolyásuk a városképre. A Világ című lap 1925. június 20-i számában Így ír: „Az állam időről időre kiír egy pályázatot kisebb építkezésekre, olyan építkezésekre, amelyekre békében gyakran egyetlen pályázó sem akadt. Ma 150-200 építész versenyez egymással és az a pályázat, amelyre nyolcvannál kevesebben aspirálnak, ritkaság számba megy.” S a harmincas években 23 európai nagyváros közül Budapest első helyen áll a tbc gyakoriságában, másodikon a halálozási arányszámban. A fővárosi munkáslakások 60 százalékában nincs vízvezeték, 78,5 százalékában mellékhelyiség, s ötven százalékában még villany sem ... A második világháború végeztével Budapest 40 ezer épületéből mindössze 26 százalék maradt sértetlen — 14 ezer lakás megsemmisült, 19 ezer lakhatatlanná vált — a Duna-hidak roncsok, a lakosság éhezik ... 1970-ben 631 ezer lakás volt a fővárosban, tíz év alatt 95 ezer épült fel; ahogy a Duna-hidak, új szállodák, középületek, sport- és kulturális létesítmények ... 1932-ben 93 763 külföldi fordult meg Budapesten, 306 ezer vendégnapot töltve el, 1970-ben 797 737 látogató volt, 2 094 425 napot szentelve a város megismerésének. Mit láttak? Ne mi magunk szóljunk erről, bízzuk ezt a majdani, újabb száz esztendő elteltével emlékezőkre. Ám idézzük Bárczy Istvánt, aki 1906 és 1918 között vezetője a fővárosi közigazgatásnak, s aki a város egyesítése 40. évfordulója alkalmából elmondott beszédében „a régi, levegőtlen utcák, házak helyén egészen új, egészséges városdarabok”-ról, „nagyszabású modern kórházak, szülőházak, csecsemőintézetek" hálózatáról, „sűrűn látogatott nagyszabású városi könyvtár”-ról beszélt, s kikelt azok ellen, akik az iskolák építését „az ún. improduktív beruházásaink között a fő- tétel”-nek tartják. Majd azt mondotta : „Ezeket mind meg kell csinálni s meg is fogják csinálni, csakhogy esetleg nem mi, hanem az utódaink. S ha ez legalább nagyjában meglesz, az lesz Budapest igazi jubileuma.” Mészáros Ottó A centenáriumi emlékmű a Margitszigeten (Kiss István alkotása)
