Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 3. szám
Az antik Róma viktoriánus festője ,,Antonius és Cleopatra”. Cecil B. De Mille filmrendező egyik római tárgyú filmjében a legkisebb részletekig ,,lemásolta” a képet ,.Kedvelt szokásRómai kori fürdő részlete. A képet a londoni Taté Calleryben őrzik Nászút 1863-ban, Itáliában. Az ifjú férj a 27 éves angol festőművész, Laurence Alma-Tadema. A hollandiai Dronrypban született, Belgiumban végezte tanulmányait a hírneves Leys- nél; az ő révén teremtődött meg a gyümölcsöző kapcsolat a műkereskedő Gamparttal, akinek vevőköre angol és főként amerikai művészeti kincskeresőkből állt. A fiatal festő ilyen kincseket ígér a Viktória-kori Angliának és az európai múlt iránt érdeklődni kezdő Amerikának. Eleinte a kora-középkor világába mélyed. Meroving-témá- kat fest: Clovis gyermekei: Galswinthe halála. Ekkor jön a nászút. Róma, a Palatinus, a Sabinusok egykori telepe, aztán Pompei és Herculaneum. Alma-Tadema szemtől szembe került a romjaiban is élő és a feltárások nyomán egyre élettelibbé váló klasszikus római és görög világgal; a mítoszokkal, a legendákkal és a történelemmel. Több, mint egy százada folyt már a Vezúv hamuja által 79- ben eltemetett Pompei és Herculaneum feltárása. Alma-Tadema észreveszi, hogy a hamu alól napvilágra került emlékekből meglepően hasonló társadalmi kép bontakozik ki, mint amilyen Angliáé a XIX. század közepén. Társadalmi rangjában felemelkedő, gazdagodó kereskedőréteg, amely elől a hanyatló arisztokrácia és az állami státusokat betöltő közép- osztály kimenekül a zajos városokból és a környéki dombokon, erdőkben épít kellemes, de tétlen életet nyújtó, „magukba- zárkózott” villákat. A római kori „újgazdagok” minden figurája ott van Londonban és környékén. Ahogy szaporodnak az irodalmi és régészeti információk, úgy válik élesebbé a múlt és a jelen hasonlósága. Gibbon az antik világot a múlt perverzitásával, kegyetlenségével, a római birodalom hanyatlásával és összeomlásával írta le, de Alma- Tadema mást is észrevesz. És hogy észrevételeit a társadalmi ellenkezéssel szemben is közölhesse, korának embereit öltözteti tógába és helyezi el római átriumokban, fürdőkben. Később sokszor éri a vád, hogy a saját kora nem érdekli. így válaszol: „A kor érzését kell megfesteni.” A kor érzése: Disraeli impérium-elmélete, mely hamar gyökeret vert Angliában. A régészet ugyanakkor egyre gazdagabban tárja fel a római impériumot. A művészet minden ágában jelentkezik a klasszikus múlt. 1834-ben Bul- wer Lytton megírja Pompei utolsó napjai című könyvét. Jean-Leon Gérome francia festőt megragadja egy gladiátor sisakjának csillogó fénye a nápolyi múzeumban: megfesti híres képét: üdvözlégy Caesar, a halálbamenők köszöntének. Másik képén, a Kakasviadalon egy lány és egy fiú premier plánban, a kék ioniai ég alatt, élvezettel figyeli két kakas véres viaskodását. Thomas Couture is új témával jelentkezik 1847-ben. Képe: Római orgia. A fogadtatásból kiderült, hogy a társadalom szemérmét azonnal elaltatja az, ha a nyers meztelenség antik környezetben jelentkezik. Aztán, sok más művész mellett, Edward Poynter tűnik fel a Hűen, mindhalálig című képével, amelyen az a római katona jelenik meg, aki nem mozdult, amikor körülötte dübörgőit minden és zuhogott a Vezúv halált hozó hamuesője. Ekkor lépett fel szélvészgyorsán készülő képeivel Laurence Alma-Tadema. Őt nem érdekelte ez az őrt álló hősiesség. Első 36
