Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 3. szám
trierat 90 evezős hajtotta. Az emberek egymás felett három sorban ültek. (Innen a név.) Az evezéshez zenészek muzsikáltak, adták a ritmust. Pluta rkhosz jegyezte fel: a szicíliai partokon gabonával megrakott római hajók már indulásra készen álltak, amikor hirtelen vihar támadt. A hajósok féltek a tomboló tenger hullámaitól. Vezérük, Pompeius azonban megparancsolta az indulást: „Navigare necesse est, vivere non est necesse!” (Hajózni kell, élni nem!) A XIII. században konstruálták az első valóban modern kormánylapátot, ezzel a hajósok már a szél ellenében is vitorlázhattak. 1707-ben Denis Papin, mar- burgi matematika tanár, gőzgéppel működő csónakot próbált ki. Hiába. A weseri halászok ugyanis összetörték újdonságát, féltek, hogy elzavarja a halakat. Robert Fulton első gőzhajóját 1803-ban készítette. Franciaországnak ajánlotta fel. Napóleon 1804-ben átírt belügyminiszterének: „Éppen most olvastam Fulton polgártárs tervét, úgy látszik, alkalmas arra, hogy a világ képét megváltoztassa. Felkérem önt, terjessze a dolgot kivizsgálás végett egy, az Akadémia tagjaiból álló bizottság elé.” Az akadémikusok, tengernagyok Fulton javaslatát elutasították. A feltaláló ekkor Amerikába utazott. Ott 1807. augusztus 11-én hajója, a Clermont a Hudson folyón óránként 8,3 kilométer átlagos sebességgel New Yorktól Albany városáig 226 kilométeres utat tett meg. A jármű 30,5 méter hosz- szú, 150 tonna vízkiszorítású, fából készült folyami hajó volt. Kétoldalt elhelyezett lapátkerekeit 20 lóerős gőzgép hajtotta. Az első, már tengeri utat tett gőzhajó az amerikai Stevens Phönixe. A dunai gőzhajózással — sok más kezdeményező társ után - 1784-ben Batthyány Tivadar próbálkozott. Hajója, a Bucin- toro „saját erejéből”, hegymenetben haladt. Lapátkerekeit körbe járatott lovak, ökrök hajtották, mozgatva a járgányszerkezetet. A Duna igazán sikeres embere azonban Bern- hard Antal. Gőzhajója, a Carolina első, eredményes útját 1817. március 21-én tette a folyamon, 45 tonnás uszályát hegymenetben 3,5, völgymenetben 15 kilométeres sebességgel vontatva óránként. Az Első Császári és Királyi Dunagőzha- józási Társaság első gőzhajójának, a 60 lóerős Franz l.-nek útja 1830 szeptemberében Bécs- ből Pestre 14 óra 15 percig, visszafelé 48 óra 20 percig tartott. A rendszeres gőzhajójáratok 1831. február 1-én indultak meg a Dunán. Az első földön haladó gőzüzemű járművet Cugnot francia mérnök — katona — konstruálta. Gőzkocsija azonban ágyúk vontatására nem vált be: óránként csak 4 kilométer sebességet ért el és — gőzt gyűjteni — minden harminc méter után meg kellett állítani. Néhány évtizeddel később Richard Trewi- thick már megfelelőbb országúti gőzkocsit mutatott be, 1801- ben Camborne angol mezővárosban. Az emberek gépe láttára riadtan suttogták: „Az ördöggel lépett szövetségre”. Tre- withické az idea: az új vontatási módot vaspályán is alkalmazni kellene. Következtetését George Stephenson — eredeti mestersége bányai gépkezelő — valósította meg. Az angol parlament 1821-ben tárgyalta a Stockton és Darlington között építendő vasútról benyújtott javaslatot. A britek gőzvontatással szembeni bizalmatlanságára jellemző: az előterjesztés „emberekkel, lovakkal vagy más módon hajtott kocsikat” említett. E vasút 1825. szeptember 27-én elkészült. Túlnyomóan lóvontatással működött; azonban már Stephenson három gőzmozdonyát is járatták. A mozdony előtt embereket figyelmeztető zászlós lovas haladt. Az első, kizárólag gőzüzemre berendezett vasút a liverpool-- manchesteri volt. Indításának előzménye: a manchesteri pamutgyárosok, miután exportáruikat nehezen, lassan tudták a liverpool-manchesteri csatornán szállítani, elhatározták, hogy a két város között vasutat építtetnek. A terv sziget- országszerte sokakat felháborított. A tiltakozók röpiratokat adtak ki, a népet „óva” hirdették: a gőzmozdony kazánjai felrobbannak, megölik az utasokat, de ha nem, az utazók — sőt, még azok is, akik az ördögi masinát nézik — eszüket vesztik. Ezenfelül elhitették, hogy a vonatoktól megrémült tehenek nem adnak tejet. A rá34
