Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 3. szám

mat, hogy előre megállapított díjért embereket, csomagokat vigyen Párizsban kétkerekű, egylovas kocsikon. Később a nyilvánvalóan jövedelmező — mai szóval — szolgáltatásra többen vállalatot alapítottak. Igazgatónak Pascalt, a világ­hírű matematikust választották. A társaság kocsijai már hat­ülésesek. A kocsikat készítő jámbor iparos, Sauvage házát családja védőszentje: St. Fiacre szobra díszítette. (Innen a bér­kocsik későbbi neve: fiacre = fiáker.) Az európai állami postát XI. Lajos — Mátyás király kortársa — szervezte. A közutak mentén létesített állomásokon váltották a lovakat. Először csak levele­ket, később már csomagokat, majd személyeket is szállítot­tak. S hogy a posta még a XIX. század közepén sem lehe­tett túlzottan „expressz”, arról két mondat: a gyorsposta Bu­dáról Bécsbe 30 óra, Pozsony­ból Bécsbe hat óra alatt ért. A társzekérnek Budáról Bécsbe 57 órát tartott az út. S Budá­nál, Pestnél maradva: a hazai lóvontatta omnibusz esztendeje 1832. Ekkortól közlekedtek a kocsik a mai Roosevelt, Vörös­marty terektől menetrendsze­rűen félóránként a jelenlegi Majakovszkij (akkor: Király) ut­cán át a Városligetig. A múlt század első évtizedeiben egyéb­ként a lóvasútnál egyszerűbb, olcsóbb vasutat akartak többen is. így az angol Palmer a föl­dön fekvő vaspálya helyett ősz­Carpaccio: Orsolya-legenda c. képének részlete, késő középkori vizi jár művek Aranyból készült iráni harckocsi, modell (i. e. V. sz.) lopokra helyezett, s a terepen járó, lovaktól vontatott lebegő vasutat tervezett, ötletét — né­mileg módosítva — Bodmer Já­nos, a badeni sóbánya igaz­gatója Kőbányán igyekezett megvalósítani. A gyér forgalom azonban bukásra ítélte a vállal­kozást: az első hazai vasutat. Az első közforgalmú lóvasút Magyarországon 1840-től 1846- ig épült, Pozsony és Nagy­szombat között. A pesti lóvasút premierje pedig 1866. augusz­tus 1. Utasait az akkori Széna (ma Kálvin) tér és Újpest kö­zött vitte. A közkedvelt margit­szigeti lóvasút 1874-től 1924-ig járt. A vizeken valamikor úszó fa­törzseken, letört faágakon keit át az ember. Primitív járművét, e lehető legkezdetlegesebb csónakot először kezével irányí­totta, majd bottal igyekezett kormányozni. A későbbiek több szálfát tákoltak össze egységes alkotmánnyá: tutajjá. (Egyetlen fatörzsből vájt csónakon ma is utaznak Afrikában, Ausztráliá­ban, a Csendes-óceán szigete­in.) A hajóépítés tulajdonkép­peni kezdete a szél energiájá­nak hajtóerővé tétele: a vitorla felfedezése. Már évezredekkel ezelőtt Egyiptomban, Mezopo­támiában, Kínában a belvi­zeken hajóztak. A Dunán már kétezer évnél régebben Orso- váig jutottak el a hajósok. Az egyiptomiak már a nyílt tengerre is kimerészkedtek. A görögök pedig — ha Homérosznak hinni lehet, aki az Odüsszeiában írta — Leszbosztól Argoszig az utat a tengeren három nap alatt tették meg. Ez naponta húsz mérföld. (1 tengeri mér­föld = 1,85 kilométer.) Az i. e. Vili—VII. században épített első hadihajók jellegzetessége a döfőorr: a hajó elejére erősí­tett hegyes agyar. Ezzel ütöt­tek léket az ellenséges hajó palánkján. A hadihajók árbo­cának tetején, az úgynevezett tereken parittyások foglaltak helyet, innen lőtték a megsem­misítendő célt. Az i. e. VI. szá­zad jellegzetes hadihajóját, a 33

Next

/
Thumbnails
Contents