Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 3. szám
dagsága, hanem a kilátás is, mely minden ablakból, minden irányból más és más: hol Granada tündéri látképe, hol a Sierra Nevada fenséges vonulata, hol az újjáélesztett Végák paradicsomi tája, hol a meredek hegyoldal színes cigánynegyede, az Albacin tűnik elő — de mintha mindez tudatosan lenne belekomponálva az Alhambra összképébe. Mit csodáljon inkább a turista? A Mirtuszok Udvarát, ahol a hatalmas medence két vége a gyönyörűen ívelt oszlopokat tükrözi s az egészet mirtuszbokrok ölelik körül? Vagy a monumentális Comares tornyot, melyben aranyfényben ragyog a minden képzeletet felülmúlóan csipkézett, berakott oszlopok és boltívek sorával tagolt óriási terem: a Követek Terme? Itt fogadták, itt kápráztatták el a külföldi követeket az utolsó európai mór uralkodók. Vagy a háremek, a királyi lakosztályok, a fürdők pompáját csodáljuk? S ott is a márványpadlókat, a merészen faragott oszlopfőket, a cédrusfa díszeket, a csipkés mennyezetet vagy a szultánák hálótermének tobzódó színeit? Vagy az Abencéragok termét, ahol már szédül az ember a faragott falfelületek, sztalaktit- díszes mennyezetek egymásra torlódó gazdagságától, ahol bájos kutacska csörgedez, s ahol Baobdil a vele szembeszegülő Abencéragok családjának — közeli rokonainak — több tucat tagját mészároltatta le? De mindennek a csúcsa az Oroszlánudvar. A harminc méter hosszú, tégla alakú teret 124 karcsú oszlop foglalja keretbe, a többnyire páros oszlopokat csipkésen áttört ívek, csodásán faragott falfelületek kötik össze, loggiák, fülkék, folyosók sorai, középen pedig körben áll tizenkét kőoroszlán, tömzsik, archaikusak, egyesek szerint sokkal régebbiek, mint maga az Alhambra, mások szerint keresztény rabszolgák alkotásai; fölöttük pedig az egyetlen fehér márványtömbből kifaragott hatalmas kút. A belevésett dekoráció itt is költemény: Ben Zamrak udvari költő műve. Az Alhambra minden krónikása megemlékezik arról, hogy amikor Baobdil meghódolt a spanyol királyi pár előtt és elhagyta Granadát, a Sierra Névadóról visszatekintett álompalotájára és sírvafakadt. Valóban, az iszlám és Európa középkori művészetének ez utolsó remeke olyan valószínűtlenül szép és dekadensen túlhajtott volt, hogy azt megvédeni már nem is - csak siratni lehetett. A TORONTÓI VÁROSHÁZA Toronto talán a legamerikaia- sabb kanadai nagyváros. Hatalmas szabvány-felhőkarcolók, forgalmas kereskedelmi útvonalak, a központtól távol épülő új, kertes lakónegyedek. Műemlékként mutogatnak egy Casa Loma nevezetű, mindössze néhány évtizedes épületet, melyet gazdag tulajdonosa középkori főúri kastélynak szeretett volna álcázni Disneylandbe illő nevetséges mese-tornyocs- káival, csipkés játékbástyáival. De Toronto új városházának csodájára járhat a világ. Nemzetközi pályázat 520 beérkezett pályaműve közül választotta ki az ugyancsak nemzetközi zsűri Viljo Revell finn építész tervét, mely, mint ítéletükben megindokolták, mind között a „legnagyobb fantáziájú és legeredetibb” volt. A belváros szívében, az Ontario- tó közelében, új felhőkarcolók merev hasábjaival szembenézve áll ez a valóban költői ihletésű épület. Előtte, körbefutó autópályák emelkedő ívei alá süllyesztve, zöld pázsittal, virágokkal, szökőkutakkal. Henry Moore szobrával díszített óriási teret képeztek ki. (A szökőkutak medencéje télen korcsolyapálya.) Körben karcsú oszlopok tartják a kocsi-felhajtókat. Középen a városháza szíve: egy különös, kívülről nem túl nagynak tűnő, gomba alakú dálatosan könnyednek, karcsúnak tűnnek ezek a viszonylag keskeny, lendületesen meghajlított felhőkarcolók: csupa üveg és rozsdamentes acél meg fehér márványburkolat csillogó konstrukciója. 90 000 köbméter betont, 9000 tonna acélt, 160 kilométer csővezetéket építettek a hatalmas épületkomplexumba, melyben 2650 tisztviselő számára van munkahely. A hu- szonhetedik emeleten kilátót A torontói városháza épület. Itt belépve, a külső méretek csalóka játéka folytán, meglepően hatalmas, kerek előcsarnokba érünk. Három emelet magasságban futnak körbe a színházi páholysor-szerű folyosók, onnan nyílnak a különböző irodahelyiségek. A gomba mögött pedig a városháza hivatalainak két toronyépülete, kecsesen, két negyedkörív alakba hajlítva, mint két óvó tenyér, vagy hatalmas kagylóhéjak. Az egyik húsz, a másik huszonhét emeletes. Csoépítettek, onnan nézhetnek le a látogatók a nyüzsgő városra és a ködbe vesző Ontario-tóra. A tér és az épület alatt 2400 autó számára van háromemeletes parkolóhely. Az építkezés 1961 novemberében kezdődött és 1965 őszén fejeződött be. Viljo Revell nem érhette meg álma megvalósulását: 1964-ben, ötvennégy éves korában halt meg. Nemes László 31
